“új lakás, új élet” volt a mottóm szeptemberben. a mottó mögött valójában az a kellemetlen felismerés volt, hogy az évek során valahogy control freak lettem, én, a legendás főlaza, aki flegmán ülte végig az egyetemet, meg úgy alapvetően szart minden konvencióra, legyen az akár társadalmi, akár nyelvi jellegű. szerettem olyan lenni és azt hiszem, sokat szerették, hogy ilyen vagyok.

aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy már inkább el se mentem olyan emberek társaságába, akiket nem ismerek, nehogy valami beláthatatlan esemény felrázza az életemet, amit hirtelen nem tudok kontrollálni. nem mentem ismeretlen helyekre, nem kockáztattam semmit, nehogy bármi felborítsa az én kis előre eltervezett idillemet. fasza volt, nem mondom.

a nyáron egy komolyabb alkohol kúrával sikerült visszanyernem valódi, felszabadult énemet, de tudatában vagyok, hogy még dolgoznom kell a lelki békémen, ezért is megyek például most Londonba, egy ismeretlen városba, aminek “nem beszélem a nyelvét”, ráadásul egy szál retiküllel, úgy, hogy másfél nappal indulás előtt még azt se tudom, hol fogom tölteni az első estét.

és tényleg nem zavar, nem feszengek, nincsenek pánikrohamaim, nem biztosítottam túl magam, a kruciális telefonszámot elmentettem a telefonomba, meg megvan a neten is, ennyi az összes óvintézkedésem, lesz pénzem, bankkártyám, telefonom és józan eszem (ja és allergiagyógyszerem a macska ellen). de tényleg történjék bármi, nem szeretném túlreagálni a dolgokat.

ugyanezen a vonalon az imént jelentkeztem önkéntesnek az anilogue animációs filmfesztiválra. nagyon régóta szemezek ezzel a lehetőséggel, de mindig lebeszélem magamat a dologról akármilyen hülye indokokkal, most viszont fél perc gondolkodás után összedobtam egy jelentkező emailt, és el is küldtem, mielőtt időm lett volna meggondolni magamat.

visszaolvasva kicsit talán túl lazára sikeredett, de a lényeg benne van. a lazaságról meg annyit, hogy ezt a fesztivált többek között a jófejsége miatt szeretem, ezért ha valami karót nyelt akárki szívbajt kap a nagy lazázós emailem láttán, akkor talán nincs is semmi keresnivalóm ott.