a táskám egyébként tényleg meglett, útinaplóstul, fényképezőgépestül és a Boots-ban vásárolt varázslatos ragtapaszostul.
szóval nem szomorúságomban nem írtam, hanem mert sikerült annyira kimerítenem magamat ebben az 5 napban, hogy hétfő óta egy aranyhal szintjén lebegtem, konkrétan még szédültem is, mert begyulladt valamelyik izom a hátamban, ami nyomta valamelyik ideget, amitől én úgy éreztem magamat, mintha hajón ülnék. és mivel még munkát is kaptam, minden működő agysejtemet be kellett fognom, hogy értelmes mondatokat alkossak.
mára már mintha jobban lennék, szóval most már hamarosan jönnek a fényképekkel tarkított beszámolók, jövő héttől meg már személyesen is beszervezhető vagyok egy kis sörre. (bár a fröccs még mindig ezerszer szimpatikusabb műfaj, mint az angol, langyos és buborék nélküli sör).
Ahogy esik, úgy puffan 
Még szerencse, hogy itthon hideg, buborékos sört is lehet kapni 🙂
Meg Ikeáról is beszélnünk kell, egyre mélyül a lepedőválság 🙂
engemsehaggyatokki
(Na jó, a lepedővásárlást szkippelem, nálam nincsen ebbéli krízis…)
de megígérted, hogy jössz *szigorúan néz*
[hosszu](#10927854): …vagy hozok neked lepedőt…
[csipkepitty](#10927927): gyere velünk, ha más nem, eszel egy lazacos szendvicset.
[postmodernystka](#10928111): Húsgolyók. A húsgolyók az én végzetem. (Na majd a legkisebb adaggal.)
Kávé, sok tejjel?
meggyőztettek, mindenki egye és igya azt, amit szeretne 🙂 gyakorolom a svéd liberalizmust 🙂 (a mandulás tortácska is elég végzetes)