mivel 5 napot a ködös albionban töltöttem, (ahol egyébként ragyogóan sütött a nap egy fél órás záport leszámítva), majd 5 napot masszív szédüléssel az ágyban heverésztem át, mondhatni kurvára le vagyok maradva a pontszerzési versenyben, de ami ennél is rosszabb: a háztartás vezetésében.

toronyban áll a vasalnivaló, pormacskák nyávognak minden helyiségben, kivéve a konyhában, aminek Hubbie tegnap hősiesen neki esett tegnap.

Londonban ugyan naphosszat sétáltunk, szóval egyesek szerint lezuhant rólam pár kiló, azért az se lenne utolsó szempont, hogy újra érdemben tudjak mozogni (most épp az úszással kokettálok).

nem utolsó sorban most már nagyon remélem, hogy egyszer csak rám szakad az a rengeteg munka, amit oly sokat emlegettem eddig (többnyire a “nem baj, hogy most nincs semmi, majd…” kezdetű mondatokban), elvégre a karácsonynál nincsen durvább DVD megjelenési szezon tudtommal, magyarul ha akkor se kapok elég melót, akkor karriert tévesztettem.

arról meg már tényleg nem is beszélve, hogy amióta hazajöttem, barátaim elenyésző százalékával találkoztam csak, nagy részével így is véletlenül, az utcán.

szóval pörgős hetek állnak előttem, lelkesen nézek elébe.