ezen a héten elengedtem magamat. a munkámat még csak-csak megcsináltam, de a többi elhatározásom közül egyhez sem ragaszkodtam. sokat ittam, sokat ettem, ráadásul mindenféle gyorskajáldás borzadályt, lehetőség szerint éjfél után. nem mozogtam egy métert se, nem ültem biciklire, és még cukrászdában is voltam kétszer.
nem azt mondom, hogy a szervezetemnek ez most hiányzott, lerohadt a bőröm a cigifüsttől, felborult az anyagcserém a hibbant zabálástól és sok piától, elfáradtam a kevés alvástól, de a lelkemnek nagyon jót tett, hogy azt csinálok, amit akarok, züllök bele a nagyvilágba, és egy szabályt se tartok be. olyan, mintha szabin lettem volna egy hetet.
holnaptól vége az aranyéletnek, ma még gyorsan főztem egy pörköltet nokedlivel, holnaptól megint nyulak leszünk és brokkolit zabálunk párolt répával.
Imádom a brokkolit, csak szólok.
[Vaszilisza](#10947790): ezt most mire érted? én is imádom a brokkolit (meg a répát is), különben más példát kerestem volna 🙂
Csak hogy a közvélekedéssel szemben az jó. 🙂
[Vaszilisza](#10948026): abszolút! nem is értem, miért nem kedvelik sokan…
Én sem. De csak ha van utána pörkölt nokedlivel. Pláne, ha nem nekem kell megfőzni :-))
[perenne](#10948103): akkor mondjuk brokkoli krémleves formájában szereted? 🙂