ma találkoztam a régi biciklimmel, a rudolph-fal. ott (narancs)sárgálott a piros lámpánál a bicikliúton és az a gót leány ült rajta, akinek eladtam. úgy tűnik, az elmúlt fél évben belejött a biciklizésbe, vagányul az oszlopba támaszkodott, volt rajta villogó és nadrágszorító.

ha nem épp autóban ültem volna, lehet, hogy oda megyek hozzá, hogy megköszönjem, hogy így vigyáz a biciklimre.

furcsa, de azért inkább jó érzés volt, mint rossz.

különben meg munkát keresek és új fitnessz-tervet gyártok, azért vagyok így eltűnve.