az éjszakai műszaknak vannak azért előnyei, például remekül elbeszélgettem buborékkal az élet nagy dolgairól.

azt hiszem a legjobban ez a mondat foglalja össze egész estés mondanivalónkat:

“ne görcsölj rá a lazaságra”.

e mellett azt is megtudtam, hogy a legtöbb egzisztenciális problémára meglepően hatékony megoldás a kérdések irányát megfordítani. így például szembesülnöm kellett azzal, hogy valójában rosszul viselem anyagi forrásaim végességét. mondhatnátok, spanyolviasz, de nekem eddig nem tűnt fel, hogy mindent ennek rendelek alá és egyfolytában nyomaszt a pénz, annak megkeresése és hiánya. ráadásul  mindezt úgy, hogy azért különösebb okom nincs is kétségbeesni, nincs devizahitelem, fiatalkorú gyermekem, vagy idős rokonom, akiről gondoskodnom kellene, szóval nem értem, miért ez határozza meg életem boldogság faktorját.

legalább lesz min gondolkodnom a pár száz óra repülőút alatt…

most pedig leszarom, hogy 700 helyett csak 450*-nél tartok, lefekszem és kialszom magam. punktum.

*a feliratok sorszámáról van szó.