most kicsit csömöröm lett a monitoron keresztüli kommunikációból, azon belül is az írásból, ha lenne rá lehetőség, akkor most audioblogolnék (hm, ez nem is rossz ötlet!!), de mivel nincs, összefoglalom címszavakban:

– harmadik nap végre rájöttem, hogy kell lehúzni a budit úgy, hogy a tartály tartalma nem ömlik a lábamra.

– negyedik nap délután rádöbbent, hogy én konzekvensen csapvizet iszom első reggel óta, mert megzavart a vízmelegítő automata, amiből kis nyomós csapon jön ki a víz, mint nálunk a buggyogó palackokból, mínusz buggyogó palack.

– kiderült, hogy a kínaiak nagy része utálja a pacalt és csak afféle kedves tréfának / megtiszteltetsének / próbának szánták az első esti mókát.

– az is kiderült, hogy valamiért azt hitték, hogy nem iszom alkoholt, mivel első nap, röpke 30 órás ébrenlét után csak 3 kupicával ittam a felkínált ausztrál borból (említettem már, hogy valójában egy abszurd drámába utaztam?), ezért nem vittek el tegnap kocsmaturnézni, de most már nagyon sajnálják és boldogan adtak nekem valami helyi unicum szerű izét, amit én látványosan és vidáman megittam, pedig utálom a gyógyfüves löttyöket.

– ezek voltak kis színes híreink, mindenkit megnyugtatok, remekül vagyok, már a zuhannyal is megbarátkoztam (de azért nem viszem túlzásba. mindenesetre áldom a leleményességemet, amiért kitaláltam, hogy egy lavor melegvízbe állok bele zuhanyozáshoz, így nem fagyok szét, míg újratölt a 10 (!!!) literes boiler).

– a szakmai kilátások még kicsit zavarosak, a Kártyás folyamatosan nyugtat Pestről, itt kicsit kaotikus minden (szerepjátékosok kedvéért: Chaotic Good), szóval úgy döntöttem, proaktív leszek és különböző formabontó ötletekkel bombázom a stábot, mindezt nagyon látványosan és jól dokumentáltan. remélem ez megteszi a várt hatást, bár a Kártyás szerint elképzelhető, hogy már csak Pesten kapok ajánlatot, de mindezt csak azért, hogy ne érezzem úgy, hogy ebben a kiszolgáltatott környezetben, ahol ingyen élek és mulatok 10 napig, kénytelen vagyok elfogadni a szállásadóm ajánlatát. fair enough.

– tegnap és ma várost nézhettem  és vásárolhattam. őszintén szólva leszakadt a pofám. ennyi embert! meg ekkora tereket! meg ennyi kamu UGG csizmát 2000 forintért! erről feltétlenül jön majd egy hosszabb beszámoló.

– izgalmas kulturális beszélgetéseket folytatok a kollégáimmal, ezt is feltétlenül meg kell majd osztanom veletek (most mondanám, hogy persze csak ha érdekel titeket, de jut eszembe, ez az én blogom, szóval legfeljebb majd nem olvassátok el, ha uncsi :))

– muszáj csinálnom egy fotósorozatot a környezetemben lévő “kawaii” (japánul cukii, anime rajongók előnyben) tárgyakról, egyszerűen döbbenetes.

– mivel a törzsgárdám jelentős része foglalkozik valamilyen szinten az angol nyelvvel, valahogy ki kéne találnom, hogyan adjam át nektek, hogy milyen csodálatos jane angolban felelek a helyiek tarzan angoljára, és hogy ennek ellenére milyen szuper félreértések uralják az életemet. (kezdek rájönni, hogy a lost in translation mégis csak egy jó film).

– na ezek voltak a rövid hírek, mi lett volna, ha van kedvem blogot írni?