azért bátyám is egy könnyű eset. miután szert tett egy második anyanyelvre a francia személyében, elvett egy második generációs török-francia lányt, így kettőjüknek már összesen három anyanyelvük volt. ő nem tud törökül, a lány nem tud magyarul, egymás között a franciát használják, az én szüleimmel pedig angolul beszélnek.
felmerül ezek után hirtelen a kérdés, hogy kettő darab leendő lányához ki milyen nyelven beszéljen, hogy azok maximálisan kiélvezzék a helyzet pikantériáját, lehetőség szerint még azelőtt, hogy a brüsszeli óvodában véletlenül megtanulnának flamandul is.
Ahogy esik, úgy puffan 
Ez, bármilyen furcsa, a felnőtteknek lesz nehezebb feladat. A kicsik roppant rugalmasak nyelvi szempontból. Van egy haverom, aki hasonlóképpen járt: egy anyanyelv (magyar), egy apanyelv (német) meg egy családi nyelv (román). Köszöni szépen, jól. 🙂
És trilingvis 🙂
[csipkepitty](#11214374): igen, szerintem is inkább az az izgalmas, hogy a szülők megértsék egymást 🙂
Az, gondolom, egyertelmu, hogy az egyik gyerekhez igy, a masikhoz ugy – es mindenkepp legyen a hasznalt nyelvek kozott alban vagy eszt. 🙂
[Panzer](#11216862): muhaha, azért a kínait se felejtsük ki!