a mai napomat azzal töltöttem, hogy egy 1833-ban íródott angol útinaplót bogarásztam ki, amit egy angolul nem tudó kínai gépelt be. szerintetek?
Ahogy esik, úgy puffan
Life is having a coffee
a mai napomat azzal töltöttem, hogy egy 1833-ban íródott angol útinaplót bogarásztam ki, amit egy angolul nem tudó kínai gépelt be. szerintetek?
Ahogy esik, úgy puffan 
Izgalmas 🙂 én egy 1825 és 49 között keletkezett, az 1860-as években lemásolt angol naplóból szakdolgoztam, fénymásolatból. De végül mindent sikerült megfejtenem. Viszont a) csodállak, b) együttérzek.
[fűzfavirág](#11231796): húúú, részvétem, meg kicsit irigykedem is, mert ez azért marha izgi lehet (bevallom, többnyire élvezem a bogarászást :)) és persze köszönöm 🙂
Amig nem 1560-bol szarmazo, gotbetus, versben irott
nemet traktatok facsimile kiadasait kell megfejtened, tele latin szakszavakkal, nem tudod, mi az igazi horror, jaj… Amugy tok erdekesek ezek a regi traktatok, en most olvasom Anne Radcliffe (a 18. szazadi remregenyiro) 1794-es hollandiai utazasat, egy csomot ir az akkori kajarol :o)
[passaggia](#11232017): oké, a gót betűk viszik a pálmát 🙂 ez a faszi az utastársairól és a kolerajárványról ír, meg főleg az építészetről. az az érzésem, hogy fél skócia romos kápolnákból állt akkoriban.
Tudtok élni, vaze. 😀 (Én a fasorban sem vagyok, egy vámpír-szerepjáték kiegészítő kötetét olvasom.)
De mennyire tudunk élni 😀 én annak idején egy gyűjteményes kötetbe lefordítottam Lady Mary Fielding (ha jól emlékszem a nevére) két levelét, amit Angolhonban rekedt barátnéinak írt, amikor útban férjéhez Konstantinápolyba átutazott a török alól frissen szabadult Magyarországon. Kultúrsokk volt neki a javából.
[fűzfavirág](#11233082): húú, ez nagyon izginek tűnik, nincs meg valahol a szöveg? 🙂
De, biztos, a könyv megjelent 🙂 Akkor még írógépen, indigóval 3 példányban fordítottunk… nekem egy nagyon öreg Olympiám volt (még megvan), csak fél tekercs írógépszalag fért bele és át kellett tekerni a saját orsójára. Imádtam.
[fűzfavirág](#11238147): júj, én kiskoromban imádtam az írógépeket, nekünk egy olyan volt, aminek volt külön táskája. hobbiból azon másoltam le könyveket kiskoromban.
ha elárulod a könyv címét (itt vagy privátban), megkeresem 🙂
[postmodernystka](#11238355): igazából Lady Mary Wortley-Montaguenak hívták a nőt, az író Fielding valami unokatestvére volt. Majd előásom a könyvet, szerintem anyámnál még megvan. (Jellemző, hogy ennyire tartom számon a fordításaim…)
Hehe, én is Csipkepittynek könyörgök időnként, hogy ássa elő azt a tárgyat, amiben megjelent az első fordításom. Neki talán van egy példánya belőle. Valahol.
Ha sikerül megtalálni Lady Maryt, engem is érdekelne 🙂
[fűzfavirág](#11238987): neked legalább vállalható fordításaid vannak. az enyémek a könyvesboltoknak azon részlegén található meg, ahova szerintem egyikünk se lép be önszántából…
[postmodernystka](#11239084): nana, a teljes titokban és álnéven elkövetett Vörös Rózsa regényekről sűrűn hallgatok 😀 de fizettek értük, és akkoriban szegények voltunk, de már gyerekesek. Igen, olyan szörnyűek voltak. A kedvenc részem a mai napig a jeges tóban szeretkezés (amiről életem egyik legjobb beszólása jutott mindig eszembe: ILYEN hideg volt a víz).
[fűzfavirág](#11239571): álnév! hogy ez nekem nem jutott eszembe korábban 🙂
Ma megkérdeztem anyám, aki egy darabig hűdötten nézett, majd az értelem szikrája csillant szép, színváltós szemében és azt mondta: Jé, totál megfeledkeztem róla. Fogalmam sincs, miben jelent meg 😀
Még a neten is megpróbáltam utánakeresni, de ott se találom. Múltamnak ez a darabja tökéletesen eltűnt.