bevallom, egyáltalán nem hittem abban, hogy képes leszek újra lefutni az öt kilométert, főleg nem pár nappal az első alkalom után. itthon tettem-vettem és mindent megtettem, hogy ne kelljen elmennem futni, de az idő túl szép volt és elfogyott a vasalnivaló, így végül neki vágtam.

az első 2.5 km borzasztó volt, de egyszer csak megtáltosodtam, és azon kaptam magam, hogy klasszisokkal gyorsabban futok, mint szoktam és nagyon nagyon élvezem.

végül 4,5 kilométernél feladtam, mert addigra tényleg lila volt a fejem és enyhén szólva szédültem, de teljesen eufória lett úrrá rajtam.

ezúttal el sem aludtam utána és az időm is sokkal jobb lett, mint a múltkor, szóval szemlátomást van értelme próbálkozni ezzel a futással, mert minden alkalom sikerélményeket rejt magába, ami nagyon pozitívan hat a mindennapi hangulatomra.