mint említettem, egy teljesen más útvonalon, némiképp szimpatikusabb feltételekkel nálam kötött ki az OFFIs meló, szerencsére már csak lektori minőségben kellek nekik, ami nekem tökéletesen megfelel, franciát lektorálni tényleg bármikor, bárkinek.

tegnap délutánig még úgy gondoltam, hogy ez egy kellemes kis mellékesnek jó lesz, elszöszölgetek a szövegekkel, hát mit lehet ezen annyira elbaszni, meg egyébként is, lektorálás, nem fordítás, azért azt fejen állva is lehet nyomni. meg höhö, helyzeti előnyöm van, mert nálam aztán senki se tud jobban franciául ebben az országban.

hát hogy is mondjam… azt hiszem, a szopás klasszikus esete áll fenn.

ma reggel 8kor csörgött a telefon, hogy akkor itt az első szöveg, hajrá hajrá, van egy órám, hogy átnézzek egy oldalt. szerencsére nem az OFFI személyesen hív, hanem a jóval megértőbb és szimpatikusabb kontaktom, aki előtt legalább nem kell úgy tenni, mintha reggel 8-kor én már réges rég fenn lennék és ennek megfelelően értelem is szórult volna beszédembe.

lebambultam magam a gép elé, megnyitottam a szöveget, és szépen lassan rá kellett döbbenem, hogy egyrészt, lehet, hogy nálam senki se tud jobban franciául, de itt inkább az a lényeges, hogy mennyire tudnak nálam rosszabbul, másrészt meg talán ideje lenne leszállni a magas lóról, mert nyelvtudás ide vagy oda, honnan a francból tudjam így hirtelen, hogy a Parlement européenben mi van kis betűvel és mi van naggyal, meg mi a szar az a keretstratégia franciául?

a második szöveget már nagyobb alázattal fogadtam, a harmadiknál beletörődtem, hogy nem ismerem kellőképpen a francia újságírói nyelvet, ezért csak kínkeservesen tudok átszabni 45 perc alatt egy másfél odalas hírt.

a negyediknél már tökéletesen megértettem, hogy a kontaktom miért akar izmos férfi létére sírógörcsöt kapni ettől a munkától (ő január óta tolja), alázattal kevert gyanakvásomat pedig odáig fejlesztettem, hogy már a kötőszavakat is elkezdtem beirogatni a gugliba, hogy nincs-e bennük valami furcsa.

mert a furcsa a mi ellenségünk, ha valami mégis benne maradna, akkor jön az OFFI, hogy ejnye ejnye, javítsuk ki újra hétvégén az egészet. ami önmagában nem lenne baj, de vannak megrendelők, akik az emberből a gyomorideget hozzák elő, szar kis remegő droiddá alakulunk előttük és összerezzenünk, ha megcsörren a telefon, hogy “jaj istenem, nehogy felhívjanak lebaszni”.

hogy tulajdonképpen miért rettegek ennyire ezektől a megrendelőktől, azt meg lehetne magyarázni, de hosszadalmas és unalmas lenne, ennél viszont sokkal izgalmasabb, hogy ezeknek mind tudatában miért vállalok ilyen melókat, mert ennek spec nincs igazán magyarázata.

(persze persze, magyarázat mindig van, a pénz mindig jól jön, a francia nyelv hiányzik, “csak 3 hónap”, az erkölcsi fölény az OFFI fölött, a szellemi kihívás, az unalom mind lehetséges opciók)