hát azt kell, hogy mondjam, hogy néha nem egyszerű azért itt dolgozni. kezdjük például azzal, hogy hogy is van az, hogy én még mindig itt ülök. történt ugyanis, hogy a főnök szólt, hogy vegyek jegyet 1 hónapra, mert rengeteg dolgon kell majd dolgoznom. szuper, megvettem a 4-29. szóló jegyemet, kijöttem. itt azonban hirtelen kiderült, hogy azok, akikkel együtt kellene dolgoznom, mind elutaznak amerikába 13-tól 26-ig és a Kártyás is lelép 18-án. amikor erre rádöbbentem, érdeklődtem a főnöknél, hogy akkor most mégis mit csináljak, amire először bedühödött, hogy én nem vagyok elég committed (ez erre felé nagyon fontos fogalom, mindent elkötelezettségben mérnek). később megenyhült, azt mondta, 20-án hazamehetek, de másnap kiderült, mégse vesz nekem új jegyet (amikor ő akarta, hogy a legolcsóbb, nem megváltoztatható jegyet vegyük). hab a tortán, hogy távozása előtt egy nappal, hajnali 2 órakor (!!) a személyes mítingünk közepén döbbent rá, hogy jéé, nem lesz kivel dolgoznom két hétig.

szintén szórakoztató szösszenet, hogy ugyanezen a beszélgetésen (tehát 12-én) fizetésemelést ígért nekem, melynek összegéről “very soon” értesít majd. gondoljátok, hogy azóta is hallottam erről bármit is? a könyvelő szerint megkapom a válaszomat, ha majd visszajött Amerikából. hát legyen.

ami viszont felbasz, hogy 10-én leültem egy kurva projectet rendbeszedni, beazonosítottam a problémát és megtaláltam rá a megoldást, de különböző okokból kifolyólag (aminek nagyrésze emberi butaság), még mindig nem haladtunk egy lépést se. kérdem én, mi a faszért ülök itt és mi a túróért dolgoztam ezzel ennyit.

néha azért nem egyszerű itt a corporate élet.