lektor

úgy látszik, mostanában betalálnak a lektor melók. elsőre tök jónak tűnik, mert jól fizet, meg ugye nem is olyan nehéz, meg nincs szinte semmi dolgom, csak át kell olvasni.

hát ha-ha.

ismeretlen fordítókat húznék legszívesebben karóba, látványosan csapkodok és habzó szájjal dobom el magamtól a billentyűzetet.

pedig legyünk fairek, tisztában vagyok vele, hogy ezek a fordítók valószínűleg alulfizetett rabszolgák, akik már ki se látnak a fejükből hajnali 3-kor, de kénytelenek túlvállalni magukat, mert szar a piac. elképzelhetőnek tartom, hogy valójában teljesen jó fordítók, csak éppenséggel sose tudják eléggé kipihenni magukat ahhoz, hogy ezt be is tudják bizonyítani.

de kérdem én, érdekel ez akár engem, akár a nézőt, aki fostalicska feliratokkal szembesül a moziban?

12 thoughts on “lektor

  1. Hat en amilyen magyar kiadasokkal talalkoztam az utobbi idokben, meg voltam gyozodve arrol, hogy a lektoralas, mint szokas, mar kihalt. Dobbenetes hibakkal adnak ki konyveket, komolyan, nagy, ismert kiadok, ismert szerzok muveit. De most megnyugodtam, ezek szerint leteznek meg konyvek, amelyeket lektoralnak.

  2. [passaggia](#11410374): háát, sajnos nem tudlak annyira megnyugtatni, mert ez spec. film felirat lektorálás volt 😦 előtte meg EU-s blablák. attól félek, hogy szépirodalmat már tényleg nem lektorálnak, én is olvastam már szörnyűségeket az Európa Kiadótól… többek között ezért sem olvasok már nagyon magyarra fordított dolgokat.

  3. Ebben a műfajban a legalja, amivel találkoztam, A gyűrűk ura keményborítós, Alan Lee képeivel illusztrált kiadása volt, döbbenetesen sok pénzért (legalábbis az én akkori anyagi helyzetemhez képest, több hónapig nem cigiztem, hogy meg tudjam venni). Valószínűleg beszkennelték a korábbi kiadást, átfuttattak rajta egy szövegfelismerő programot, és élő ember rá sem nézett. Gyakorlatilag olvashatatlan.

  4. Őszinte részvétem. Most képzeld el a szerkesztőnek nevezett bérrabszolgákat a kiadókban, akiknek ebből áll az élete, dettó, legfeljebb a fordítók gyászos csapatát erősíthetik kikapcsolódás gyanánt. Utána meg jönnek az olvasók és (joggal) leszedik róla a keresztvizet “még ezt sem tudja” stílusban. Pedig gyakran tényleg nem tudja, és hiába próbál utánanézni a neten, nincs rá elég ideje…
    Arról ne is beszéljünk, hogy utánnyomáskor ráteszik a nevét, és nem olvasta újra a könyvet, mert néha aludna, vagy a családjával foglalkozna, vagy egyszerűen csak sikoltozna békésen egy kiadósat.
    Nyaff.

Hozzászólás a(z) passaggia bejegyzéshez Kilépés a válaszból