nos, holnap estefelé indulok, ezúttal párizson keresztül támadok, aminek őszintén szólva örülök, mert már rég láttam kedvenc csigaevőimet, és rám fér egy kis francia modorosság, hogy megfelelően harcképes legyek kínában, ahol nem tudom, mi vár rám, csak azt, hogy július 31-ig ha a fene fenét eszik is le kell fordítanom azt a hülye leányregényt, lehetőség szerint úgy, hogy ez senkinek se tűnik fel a cégnél.

eddig tologattam a felismerés pillanatát, de már nincs nagyon mit csinálni, ideje összepakolni, végiggondolni, hogy mi merre hány lépés, aztán bármennyire is utálom az egészet, az idő múlni fog, és egyszer csak hazajövök megint.

szóval csak pozitívan.