hol van a leszarom pirulám?

kezdek rájönni, hogy ennek a melónak a frusztráló tényezői valójában nem a kulturális sajátosságok ütközésében, hanem a főnök sajátos személyében rejlenek.

miután két napja kijelentette (tegyük hozzá, tőle roppant szokatlan módon), hogy ne várjunk az ő utasításaira, szervezkedjünk a teammel mi magunk, ma délelőtt (talán már említettem, hogy a szombat is félig munkanap) berendelt minket az irodájába, hogy akkor beszéljük ezt meg.

először megkért, hogy szemléltessem, mit kezdtem magammal az elmúlt egy hétben, amibe bele is kezdtem, de nem jutottam messzire, mert leragadt egy helyesírási hibánál a kivetített beszámolómban, majd percekig azt tesztelte, hogy vajon a tv képernyőjére lehet-e filccel írni (miközben én végig beszéltem, ő pedig háttal állt, és gyermeteg vigyorral rajzolgatott a tv-re), majd amikor épp folytattam volna, eltaszigált a táblától, ahol épp írtam, és egy két és fél órás kiselőadásba kezdett, hogy miért fontos, hogy most meetingeljünk és kiépítsünk egy jó csapatot és együtt dolgozzunk. kifejtette továbbá, hogy mai meetingünk célja, hogy meghatározzuk a project céljait, annak eszközeit, a csapattagok szerepét és a különböző feladatok ütemezését. ez így jól is hangzik, de a célok feléig jutottunk el, amikor kitört a hétvége, így folytatjuk hétfőn.

e közben afféle lázálomban, csillogó szemekkel, hadarva, hol üvöltözött velünk, hol angolul, hol kínaiul mondta a zavaros, általános elméleteit a csapatmunkáról, valami obskurus író 7 elvéről, hogy hogyan legyünk sikeresek, az új tábláról, amire épp ír, és úgy általában a világegyetemről, meg mindenről. ha most látnám először, azt hinném, hogy komoly drogfüggő. valójában csak valószínűleg nem aludt megint éjszaka, de már megivott két liter kólát reggel 11-re, és ettől tulajdonképpen pontosan olyan, mintha be lenne drogozva.

kaptam hideget, meleget, a mondat elején a “lousy” ötleteimet szidta csapkodva, és kirugással fenyegetett, a tagmondat másik felében pedig már kvázi ölelgetve magyarázta a többi kollégának, hogy milyen nélkülözhetetlen munkaerő vagyok és a fantasztikus gondolkodásmódom nélkül nem mennek semmire. kicsit később megint nekem esett, amiért nem kérdezek eleget és azonnal “assume”-olok dolgokat, vagyis készpénznek veszem őket, ahelyett, hogy kételkednék. mondta ezt válaszul három kérdésemre. végig hihetetlen kioktató volt és nagyképű, legszívesebben tényleg pofán basztam volna az ipadjével.

én csak álltam ott és igyekeztem nem felrobbani az idegességtől. miközben ő kommunikációs problémákról és kulturális különbségekről papolt nekem, én csak annak tudtam örülni, hogy még szerencse, hogy jó előre eldöntöttem, hogy valójában leszarom ezt a melót, ha kirúgnak, attól se kapok különösebben szívbajt, ha meg nem rúgnak, akkor hurrá.

a legviccesebb mozzanat az volt, amikor azt fejtegette nekem, hogy a Kártyás “feels threatened now and he has every right to feel so, because you will come with me to Beijing”. vagyis, hogy a Kártyás veszélyben érzi a helyzetét, és jól is teszi, mert én megyek most a főnökkel Pekingbe. szegény főnök, vajon komolyan azt hiszi, hogy lojálisabb vagyok a céghez, mint a két gyerekkori barátom egyikéhez? egyébként meg tudtommal nem Kánaánba megyünk együtt, hanem Pekingbe anyacéget látogatni, kibaszott 17 órás éjszakai vonattal. haha.

ha már az ilyen agresszív témáknál tartunk, az is szórakoztató volt, amikor kifejtette, hogy az IT részleg jelenleg nem vesz elég aktívan részt a projectekben, mert ha valami nem szállítunk le időre, akkor ők biztosan nem követnek el velünk öngyilkosságot, és ez nincs így jól, mert mindnyájunknak öngyilkosságot kell ilyenkor elkövetnie. eddig azt hittem, hogy ez Japánban divat…

na szóval úgy éreztem magamat, mint egy kedélyes abszurd novellában, csak azoknak meg van az előnyük, hogy az ember lerakhatja őket, ha túl fárasztóvá válik, nekem meg együtt kell vele most élnem még 3 hétig.

azt hiszem, komoly számolgatásba kezdek, hogy pontosan hogyan is éri ez meg nekem.

5 thoughts on “hol van a leszarom pirulám?

  1. kösz a biztatást nektek, de azért a bejegyzésből látszik, hogy egyáltalán nem vagyok higgadt, tegnap lefekvésig ezen rágódtam, bár az tény, hogy a főnökhöz nem basztam hozzá semmit, csak üveges tekintettel bólogattam arra, amit mondott. kíváncsi vagyok, hétfőn mivel vár.

  2. Hmm… ha jól sejtem, ez a faszi a kínai főnököd és nem az Angol Pasas vagy ki, ugye?

    Egyébként ha már nagyon eleged van ebből a környezetből, keresd fel valamelyik nyugati szállodalánc egyik helyi egységét és fordíts a bárjában 1-2 órát. Nekem azt mesélték ilyen vadkelet felé kalandozó ismerőseim, hogy még az ottani ökör drága árakat is hajlandóak kifizetni néha, mert olcsóbb mint az idegösszeroppanás… :o)

  3. [Draquar](#11510596): ááá, ez remek ötlet! és egyben azt is megmagyarázza, hogy az Angol Pasas (aki egyébként a kollégám, és a nem a kínai főnököm, jól értetted a sztorit) mi a fenének ment el múlt héten egy éjszakára egy luxus szállodába aludni.

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s