elnézést, ha el-eltünedezek, ez most egy introspektív korszak számomra. nem mondanám, hogy különösebben kellemes, de szükséges és hasznos.
valójában már elég régóta éreztem, hogy valami nem klappol legbelül, nem élvezem valahogy a dolgokat, állandóan morgok, frusztrált vagyok. most sikerült megtalálni, hogy miből fakad ez az egész, szóval tudom, min kell dolgoznom.
az egy másik kérdés, hogy mindez most hogyan került elő a szőnyeg alól, de remélhetőleg ezt is túléljük.
viszont, hogy valami jót is mondjak, az ilyen pillanatok kifejezetten kedveznek a lelkileg megterhelő alkotói folyamatoknak, így például frissült a couchette.
Ahogy esik, úgy puffan 
várunk vissza 🙂
Hát bizony, Phet meg Joe már sose lehet a tiéd és ezt a veszteséget egy életen át cipelned kell… ;o)
Komolyra fordítva: reális elvárásaid legyenek magaddal szemben te leány! Férjes asszony vagy, jól megy a karrierépítés és a fészekrakás is, betegség sincs több a szokásosnál, szóval nyugi van.
Nem kell bedőlni a versenyszféra “minden nappal legyen többed!” szlogenjének.
[Draquar](#11548632): 🙂 kösz. nem akarok többet, csak ideje megtanulni élvezni és tisztelni azt, ami van.