azért lehet, hogy ma meg fogok őrülni. reggel 40 percet vártam a kollégákra, hogy jöjjenek velem reggelizni, de elaludtak (amiért nem hibáztatom őket), a főnök velem üvöltözött, hogy ők hol vannak, hirtelen úgy tűnik, hogy átmentem gazdasági szakértőbe, mindenféle powerpointokkal cseszekedhetek, miközben körülöttem mindenki mérgezett egérként futkározik, talkie-walkie-val a kezében (az egyik kollégánk tegnap éjfélkor bevonult a kórházba vese bántalmakkal, ma reggel 10-kor már itt is volt, főnöki parancsra természetesen), és még álmomban is kínaiul beszéltek.

valaki öleljen már meg.