a tanácsokból igyekszem megragadni párat, most pl. épp egy illatos habfürdős fürdő következik, előtte pedig takarítottunk anyukámmal. igyekszem sokat emberek között lenni, tegnap pár percre egész meg is feledkeztem a dolgokról, annyira beszippantott a beszélgetés a Színésznővel. szóval ez oké.
a finomakat evés, a piálás és a pasizás viszont abszolút hidegen hagy. ezútóbbi azt hiszem egyáltalán nem meglepő, valószínűleg a tanácsot is csak úgy általánosságban kaptam, “ártani nem árthat” felkiálltással.
tényleg nem tudom, hogy juthatna eszembe most bárki más. vagy úgy egyáltalán: valaha.
Ahogy esik, úgy puffan 
Ez utobbinak remelhetoleg nem is kell valtoznia. 🙂
Fejet fel!
[Panzer](#11755359): koszi, igyekszem fennartani a fejemet 🙂 a mailre is valaszolok hamarosan!
Azért egyél néha valamit, merő kötelességtudásból. Akkor is, ha fűrészporíze van.
[fűzfavirág](#11755537): anyukam tokfozelekenek szerencsere sosincs fureszporize, ahogy Cs lasagne-janak sem, de teny, hogy magamtol nem jutottam volna a vajaskenyeren messzebbre…
[postmodernystka](#11756194): akkor jó 🙂