a tegnapi találkozó békésen zajlott, azt hiszem, sikerült pontosan azt mondanom, amit gondolok és egy szóval se többet. nem lenne jó, ha sárdobálásba vagy utálkozásba menne át a kapcsolatunk Hubbie-val, szerencsére ennek egyikünk se adta a jelét. arra azt hiszem mind a ketten teljesen képtelenek vagyunk, hogy megfogalmazzuk, hogy pontosan milyen kapcsolatban is vagyunk most, az mindenesetre biztos, hogy az idő sokat fog segíteni. sok mindennek ki kell tisztulnia, az szinte valószínű, hogy így nem mehettek tovább a dolgok.
arra is rádöbbentünk, hogy valahogy hagytuk, hogy a problémák közénk álljanak, és segítségkérés helyett inkább egymásra mutogattunk, ami hosszú távon valószínűleg a vesztünket eredeményezte.
az, hogy pontosan mennyire és milyen hosszan vesztünk most el, még egyikünk se tudja, én most azt érzem, hogy szükségem van az egyedüllétre, arra, hogy magammal legyek, új dolgokat fedezzek fel, régieket szeressek meg újra, egyáltalán csináljak dolgokat, higgyek megint valamiben, hogy újra fel tudjam építeni a lendületemet, amiből hihetetlen mértékben veszítettem az elmúlt években.
az viszont még a jövő zenéje, hogy ezt a lendületemet meg tudom-e majd újra osztani Hubbie-val, vagy addigra a mi hajónk már rég elment. de nem baj, a bizonytalanság jó dolog, elvégre tele van izgalmas lehetőségekkel.
Ahogy esik, úgy puffan 
(Azert jo az idoeltolodas, mert az ember elsokent tud reagalni az otthon ejszaka megjeleno bejegyzesekre. 🙂 )
Kezdetnek nem rossz ez!
Az meg kifejezetten jo, hogy felismertetek, mennyire felre visz, ha az ember a problemakra fokuszal a megoldasok keresese helyett (mi is belefutottunk annak idejen)
Figyelni szvsz leginkabb arra kell ilyenkor, hogy a bizonytalansag sok-sok lehetosege kozott megtalald, es ne elveszitsd megad.
(En anno eleg kozel alltam az utobbihoz.)
Amennyire emlekszem, Hubbie egyebent a regi, lenduletes onmagadba szeretett bele.
(Asszem, ez utobbi egy viszonylag fontos eszrevetel, nekem legalabbis annak tunik – es itt most megsimogatom az okos es szereny kis fejemet. 🙂 )
“bizonytalanság jó dolog, elvégre tele van izgalmas lehetőségekkel.” Elég kevesen veszik észre. Tiszteletem 🙂
Csatlakozom Perennéhez. És annak is örülök, hogy előbb magadat keresed meg 🙂 Ölelés.
köszönöm nektek a támogatást és a kedves (és persze okos!) kommenteket, tényleg sokat segít ez nekem. Panzer, neked meg jár egy kockacukor okos és szerény megjegyzéseidért (egyébként teljesen igazad van, tényleg jó észrevétel).
Ez a kockacukor pont jol is jon: most iszom a mai masodik kavemat. 🙂