pszichológushoz járni jó. többen mondták, hogy majd úgy jövök ki, hogy elgondolkodom, hogy tudtam e nélkül élni eddig, és tényleg ez jutott ma eszembe.
na nem mintha annyira baromi kellemes lenne minden pillanata, ma például egy jókor feltett kérdéstől majdnem elbőgtem magam. ezzel együtt meglehetősen katarktikus állapotban távoztam.
mondjuk házifeladat gyanánt azon kell gondolodnom, hogy mikor pihentem utoljára, és őszintén szólva az ég adta világon lövésem sincs, szóval ez még érdekes lesz…
Ahogy esik, úgy puffan 
Sok mulik persze a pihenes definiciojan (ezen belul is foleg az idotartamon) – de attol persze a kerdes jo, en is feltettem igy hirtelen magamnak…
Ez minden dolgozó nő számára jó kérdés. A definíción múlik minden 🙂 pl. pihenésnek számít-e, ha egy hétig nem kell vekkerre ébredni.
nálam a pihenés alatt leginkább arról volt szó, hogy nem kell döntést hoznom egy kis ideig. őszintén szólva lövésem sincs, mikor volt utoljára ilyen… de ez valószínűleg az én megfelelési kényszeremből adódik. vagy nem is tudom, de idővel majd talán rájövök 🙂
Hát ilyen értelemben én sem tudom, mikor pihentem utoljára. Egyéb értelemben sem nagyon. De jön a karácsony, az mindig nyugis — az a ritka család vagyunk, akik nem szoktak veszekedni ünnepek alatt. És a “mit főzzek?”-en kívül nincs döntéshelyzet.
[fűzfavirág](#11780336): én idén bátyáméknál karácsonyozom szüleimmel együtt, talán ez jó alkalom lehet, hogy gyakoroljam egy kicsit a döntésnélküliséget, bár családomat ismerve, mindenkinek véleménye van mindenről, és én se bírok csendben maradni ilyenkor. de talán ez a legjobb idő, hogy új dolgokat próbáljak ki 🙂