együtt élni egy macskával csupa szórakozás, nem is tudom, mi lenne velem nélküle. ma például felfedezte, hogy van ablak (mert hogy kinyitottam), és mindent megtett, hogy kilásson rajta. felugrani nem mert a párkányra, talán (remélem) emlékszik arra, amikor túlcsúszott és a redőny keretében bírt csak megkapaszkodni (4 emelet magasan ez nem túl szórakoztató), de két lábra állt, próbálta felhúzni magát, különböző irányokból közelítette meg a kérdést, leült, felállt, össze-vissza járkált.

végül odamentem és karba vettem, amit rendszerint nagyon utál, most is fájdalmasan rám nyávogott, majd egyszer csak észre vette a tájat és vagy 10 percig kedélyesen bámészkodott, szemlátomást nagyon élvezte.

aztán letettem a négy kilós macskát a két ablak közé, én pedig visszaültem Kína elé, ő még vagy 10 percig bámészkodott, majd felfedezte a villodzó tévét (ami mindvégig ment), ezért leugrott. a tévéhez el se jutott, mert szembe jött valami mikroszösz és a mikroszösznél nincs érdekesebb dolog a világon, azt feltétlenül körbe kell kergetni az egész lakáson, szóval azzal egyszer csak kirohant a szobából.

kitaláltátok, most megint az ablak előtt ül és mindent megtesz, hogy feljusson a párkányra.