nem vagy nagy számisztikus, de azért viccesnek tartom, hogy 5 évvel ezelőtt január 11-én ismerkedtünk meg Hubbie-val, majd 13-án jöttünk össze, most pedig 11-én szakítottunk, 13-án pedig elviszi a cuccait.
oh well, legalább a bizonytalanság elmúlt, a július óta tartó mizériának vége. biztos most egyszerre egy millió érzés söpör végig rajtam, de alapvetően megkönnyebbültem, és igen, nyámnyogni fogok most egy kicsit még a múlton, azon, hogy mi baszódott el és miért, meg fogok inni pár liter szeszt, és macera lesz elrendezni a lakást, a cuccokat, az ezt meg azt, de ez csak macera, és annál nem több.
27 éves vagyok, vannak barátaim, családom, pszichológusom, macskám, munkám, pénzem, terveim, jövőm, erőm, tényleg nem látom, miért kéne ebbe beledöglenem.
Ahogy esik, úgy puffan 
Sajnálom, de tudod, hogyan van a citromokkal meg a limonádéval… Ha bármiben tudok segíteni, csak szólj!
[csipkepitty](#11868060): bevallom, nem tudom, hogy van? koszi szepen, majd sorozzunk!
[postmodernystka](#11868067): If life gives you lemons, make lemonade!
[hosszu](#11868103): oooh, hat persze 🙂
szerintem itt elég hamar újabb csajbuli lesz.
Helyes a sorrend 🙂 Azért érdemes nyámnyogni, hogy legközelebb más hibákat kövess el. De úgy látom, kijövőben vagy a gödörből, és ez gyorsul is, hogy a bizonytalanságnak vége.
De rendelhetsz a citromodhoz martinit is (a másik változat szerint). Tudod: kérd és megkapod 🙂
[.bolygolang.](#11868729): hát amint újra használhatóvá varázsolom a lakást, jöhettek 🙂
[fűzfavirág](#11869024): azt hiszem, a nyámnyogás ilyen háttérben futó program most az életemben, ha épp nem azt csinálom, akkor is azt csinálom. csak a helyére esnek majd szépen lassan a dolgok.
[perenne](#11869665): ezzel a martinivel maximálisan egyetértek, lásd azonos című post 🙂