martini

szóval most írhatnék arról, hogy milyen lélekemelő egyesével kézbe venni 5 év apró mütyürjeit, szerelmes fecniei, vonatjegyeit, emlékeit, és szétválogatni, hogy ez az enyém, ez a tiéd, de talán inkább arról írnék, hogy február 5-15 között hawaii-on leszek, úgy konkrétan. a Kártyás vetette fel az ötletet, hogy ha már ő úgyis megy oda (meglepő módon kártyázni), nekem meg úgyis csupa boldogság mostanában az életem, miért ne mennék el vele sütetni a hasamat waikiki beachen, napernyős koktélok társaságában.

szóval pénteken elmentem útlevelet csináltatni (még régi típusú volt, ráadásul tele vonzó feketelistás országok vízumával, mint szíria és kína), megvettük a repjegyet, előástam a bikinimet, tegnap a strandtörülköző is előkerült. addig még rengeteg kellemes feladat vár rám, mint például a válóper beadása, de azt hiszem szerencsésebb ezeken tempósan átesni, hogy minden szál tényleg el legyen varrva és fel lehessen építeni egy új életet.

8 thoughts on “martini

  1. Hú. Ez már majdnem olyan, mint egy chick-lit kezdete. Aztán majd szólj, ha ottragadsz Oahu valamelyik tengerpartján, és egy helyi Javier Bardem ukulelézik neked az alkonyatban. 😀
    Komolyra fordítva: jó az, ha pörög minden…

  2. Ez tökéletes gyógymódnak hangzik 🙂 Fogadd őszinte irigységem. És gondolj arra, hogy Agatha Christie 1921-ben(?) járt ott és lelkesen megtanult szörfölni. Láttam egy képet róla, amin egy szörfdeszka mellett áll és fülig ér a szája.

  3. [csipkepitty](#11872306): csak 8 napra megyek, szóval vagy nagyon intenzíven kell töltenem az időt, vagy csak egy chick-lit novella jön ki belőle, de mindenesetre szólok, ha bárki ukulelézne nekem…

Hozzászólás a(z) postmodernystka bejegyzéshez Kilépés a válaszból