egyébként is hajlamos vagyok a monomániára, de az ilyen vidám időkben ez hatványozottan előjön, ezt a számot pl az elmúlt pár napban legalább ezerszer hallgattam meg. mellékesen rádöbbentem, hogy kevés dolog nyugtat meg jobban, mint a zongoraszó, bátyám ennek örömére most Liszttel bombáz. új dimenziók nyílnak meg előttem, komolyan.
(azt most hagyjuk, hogy ilyenkor valahogy minden szám az életemről szól, az ilyen misztikus felismerésekhez már talán kicsit öreg vagyok)
Ahogy esik, úgy puffan 
1. Mike Oldfield: Top of the Morning – egy szal zongoran nyomja egy egy szal gatyaba oltozott, de egyebkent zsenialis zongorista.
Jo hangosan kell hallgatni, mert ugy jon ki igazan, milyen szepen is szol…
2. Rick Wakeman, valoszinuleg minden idok egyik legorultebb zongoristaja, a “Nyolcadik Henrik Hat felesege” cimu darabjabol jatszik – ugy a feletol egyszerre ket zongoran. Raadasul ugy, mint a geppuska… Ilyet azota se lattam soha, senkitol…
3. Valentyina Liszica Rahmanyinovot jatszik…
Ha esetleg megunod, hallgass Set Fire to the Rain-t is.
[Panzer](#11878735): ah, tudtam, hogy rád számíthatok zongorafronton 🙂 még szerencse, hogy észrevettem, hogy a sok link miatt majdnem kimoderált a blogmotor. a Top of the Morning már régi nagy kedvencem, megunhatatlan! a többi feldolgozom, köszi 🙂
[hosszu](#11878742): igen, az szinte még jobb is, meg a Turning Tables is üt, meg a Rumor Has It (megvan az egész album, elég rég tapasztaltam ilyet, hogy ennyi jó szám van egy CD-n…)
Kicsit meg gondolkoztam…
1. Scott David: Nothing Else Matters, szinten egyetlen zongoran.
A videossal csunyakat tennek, de attol a zene meg jo.
2. Ez opera – viszont nem hetkoznapi verzio: Paul Potts a Britain’s Got Talent-ben.
Lam, lam, a legremenytelenebb helyzetbol is kijohet valami… Valaki bekommentelte, hogy “Somebody needs to stop cutting the got damn onions” – na, ez tenyleg olyan. 🙂
3. Es ha mar temanal vagyunk: Alekszej Igudeszman, Hyung-Ki Joo + Gidon Kremer es a Kremerata Baltica – es egy teljesen elmebeteg I Will Survive feldolgozas… avagy mire jo a nagyzenekar es az elektromos habvero 😀
Hatha jobb kedved lesz tole… 🙂
Es hogy kontraszt is legyen: 🙂
1. Wilhelm Kempff es Beethoven “Vihar” (17. d-moll) szonataja:
2. Tommy Jonhsson es a Chattanooga Choo Choo:
3. Es a parbaj-jelent “Az oceanjaro zongorista legendaja”-bol:
Ezt a számot már én is felfedeztem, köszönöm, Hosszu (bár az egy másik feldolgozás volt)…
[Panzer](#11878735): most látom csak, hogy bátyám is Valentyina Liszicát küldött…
ez az I will Survive valami teljesen beteg! extra élvezet az orosz kiejtése a pasinak (áj voz pjetrifájd), de tényleg teljesen elmebeteg az egész, közben meg zseniális 🙂 remekül indította a napomat, köszi 🙂
Meg egy kis Valentyina Liszica:
Apro erdekesseg, hogy a “liszica” jelentese “roka” – de valoszinuleg nem ezert visel voroset. 🙂
Erdemes figyelni, mit tud a jobb kezevel. Egeszen maskepp, valahogy sokkal szenvedelyesebben jatszik, mint a “nagy oregek”… az a baj csak, hogy sose lesz annyi penzem, hogy egyszer eloben is lassam.