igyekszem a jó dolgokra koncentrálni (egyébként akut rossz nincs is), ezeket meg is osztanám veletek:

– elmentem bevásárolni. ezt tudom, hogy hülyén hangzik, de november közepe óta ez mindössze harmadszorra esik meg velem, ami sokat elárul az evési szokásaimról (talán nem véletlen, hogy leolvadt rólam 6 kiló mostanság, de azért sokat ettem itt-ott, barátoknál, kocsmában, szülőknél). televásároltam magam mindenféle földi jóval, és igyekszem naponta legalább kétszer is enni. sőt! néha még éhes is vagyok!

– rendet raktunk a nappaliban édes jó anyámmal, rendszerezni még nem volt ugyan erőm a könyveket (újra…), és a kismillió bizbaszt sorsáról se döntöttem még, de legalább nincs por és a dolgok nem hevernek a földön stócokban. a fájdalmas emlékeket, mint esküvői képeket és egyebeket pedig egy nagy elánnal bebasztam egy dobozba, _nem_ néztem át őket egyesével, nem érzékenyültem el minden egyes jókívánságon és nem forgattam magamban a kést, csak úgy hobbiból. ezért extra jó pontot érdemlek.

– végre elkönyveltem a lakás költségeit, lefűztem a fél éve felgyülemlő számlákat a megfelelő mappába, összesítettem a kiadásokat és kiszámoltam az elmúlt év átlagos havi rezsijét (talán meglep titeket, de én valójában imádok könyvelni, rendszerezni és mindenféle átlagokat számolni).

– visszamerészkedtem a konyhába, és “főztem”; egy egész rántottát össze bírtam dobni, amit ráadásul jól el is borsoztam (Hubbie szereti jó borsosan a rántottát, nem én, de ez már későn jutott eszembe), de legalább hozzányúltam a tűzhelyhez.

– utána néztem, hogy mi jó látnivaló van ezen a Hawaiion, és meglepetten találtam ezt: Shangri La . feltett szándékom, hogy elmegyek ide, azt még nem tudom, hogy Kártyást érdekli-e, de ha nem, legfeljebb akkor megyek, amikor ő kártyázik.

apró dolgok, de a jó irányba.