úgy látszik, a női lét a nadrág problematikájában játszódik. az elmúlt években két féle problémával találkoztam: egyrészt kihíztam a nadrágjaimat, másrészt misztikus módon kiszakítottam őket (mindig ugyanott).
most, hogy november óta 7 kilóval lettem kevesebb, egészen új problémával küzdök: a gatyák leesnek rólam, egyet leszámítva (bár az is trottyos), ami viszont irdatlan koszos. szóval most vagy veszek egy nadrágot, vagy egy napig nem megyek sehova, míg megszárad.
izgalmas problémáim vannak, tudom.
Ahogy esik, úgy puffan 
Öö, nekem van egy-két farmergatyám még karcsú hajadon koromból, felpróbálod majd? Nem valami faszányosak, de addig megteszik, amíg lefutsz a boltba vagy ilyesmi.
[csipkepitty](#11943914): igen, ez jó ötlet, köszi. nem akarok ráadásul befektetni most egy új ruhatárba, majd ha már legalább fél éve tartom a sulyomat. szóval ez optimális megoldás lenne, jövő héten ne felejtsük majd el!
[postmodernystka](#11944653): Majd megpróbálom nem elfelejteni. 🙂
Csipkepitty a.k.a. Farmerkirálynő, nélküle nekem sem lennének gatyáim (bár most lassan visszafogyok a sajátjaimba).
[hosszu](#11945480): hehe, ez jo, kene egy like gomb a blogra 🙂
A poén csak az, hogy magamnak képtelen vagyok farmert venni (jó, turkálni – farmerboltba pláne nem visz be a kishitűség). Amikor én farmert veszek (=turkálok), az úgy néz ki, hogy itt szűk, ott bő, és még hülyén is néz ki rajtam -> újabb farmer Hosszunak. 🙂
[csipkepitty](#11947216): A poén másik fele meg az, hogy ha viszont én megyek el nadrágot venni, tuti azzal megyek haza, hogy erre az alakra nem is gyártanak 😀
[hosszu](#11947521): Egyszer megpróbálhatnád, hátha az éppen nekem jó. 🙂
igen, menjünk el egymásnak farmereket vásárolni, hátha az működik 🙂
oké, mikor? 😀