azt már megszoktam, hogy HK-ban tényleg minden valamilyen hangot ad ki, a zebránál ütemesen kattog a lámpa, hogy tudd, mikor kell sietni, a metróban dalolászik a vakoknak készült 3 dimenziós állomástérkép, de azért amikor a mellettem lévő bokorból felcsendült Vivaldi négy évszaka, na akkor jól meglepődtem.

na de ez mind lószar ahhoz képest, hogy az utcán hömpölygő tömegben egyszercsak egy sziget hetijegy karszalagot pillantottam meg egy sármos (nyugati megjelenésű) fiatalemberen. mire észbe kaptam volna, már tovább sodródtunk a tömeggel.