bevallom, a tegnapi nap nem volt olyan kellemes. első körben a lehel téri aluljáróban a lépcső alján egy középkorú nő feküdt hason, körülötte szétgurult bevásárlás, gondolom leeshetett a lépcsőn. ijesztő volt, hogy nem kel fel, mint ahogy a némiképp természetellenes pozíciója is. láttam, hogy emberek rohannak oda, majd be a metróhoz, majd onnan megint vissza, később az egyik “helyi” hajléktalantól megtudtam, hogy nem lett komolyabb baja a nőnek, amit nagyon szeretnék elhinni, mert elég drámai volt a jelenet.

pár órával később ugyanezen az útvonalon visszafele egy megbilincselt, földön ülő férfira lettem figyelmes, aki kisgyerekként bőgött, miközben két rendőr beszélgetett a feje fölött.

este még egy kicsit el is ütöttek a körúton, biciklivel nagy ívben kerültem ki egy parkoló taxit, ami azonban egyszer csak úgy döntött, hogy se index se semmi, ő akkor most elindul, bele a sávba. pechünkre épp ott jöttem én, elég izgalmas volt az a pár pillanat, miközben az autó orra közelített az első kerekemhez, majd a lábamhoz, majd végül meglökte a hátsó kerekemet, én kicsit cikk cakkoztam egyet, de végül nem estem el, hátranéztem és nagyon csúnyát mondtam a megrettent sofőrnek, majd végül úgy határoztam, hogy nem állok meg, mert minek.

szóval elhihetitek, hogy eléggé örültem annak, amikor végre vége lett ennek a szarság napnak, még egy egyébként tiltólistán lévő hajnali nassolást is megengedtem magamnak, amikor hajnali 3-kor betértem a rákóczi pékségbe egy sajttal töltött croissant-ra.