emlékeztek még erre? 2008-ban azt fejtem ki, hogy a könyvespolccal nem közösködünk házasság előtt. a folyatást mindenki ismeri, január óta pedig egy szétmarcangolt logikájú könyvespolcot bámulok a nappalimban nap, mint nap.
szóval szombat este gondoltam egyet, és pár óra pakolászás után térdig gázoltam a tematikus kupacokban, és meglehetősen fulladoztam a porfelhőktől. (a macska már jobban élvezte a dolgot, kötelességének érezte, hogy minden egyes könyvet egyesével megszagoljon). vasárnapra ugyan telibe beállt a hátam, de ez sem rettentett vissza, ma reggelre megint a polcon voltak a könyvek (igen, abc sorrendben nyelvek és tematikák szerint, van, ami sosem változik), én pedig vidáman kávézgattam a csodaszép könyvtáram előtt.
bevallom, rég élveztem ennyire háztartási feladatot, kiemelt helyre pakoltam a francia könyveket (eddig a függöny eléggé eltakarta őket), döbbenten konstatáltam, hogy én miket olvastam régebben, és kicsit elszégyelltem magam, hogy milyen keveset olvasok mostanában.
és mivel még geek is vagyok, letöltöttem egy alkalmazást, amivel katalogizálni lehet a könyveket, szóval hamarosan már adatbázisom is lesz, ami például azért is praktikus, mert rendszeresen elfelejtem, hogy mit kinek adtam kölcsön, itt meg két kattintással fel lehet ezt jegyezni.
könyvekkel élni jó.
Ahogy esik, úgy puffan 
attól, hogy feljegyzed, még nem kapod vissza 😉
[Laura](#12566130): ez tény, de legalább tudom, hol keressem 🙂 (meg hogy mit, általában ez is gondot szokott okozni)
lájk (i can relate :))
Azt az alkalmazást én is szeretném.
[amelie](#12566161): ó, annyira jó, hogy van, aki can relate! kevésbé érzi magát hülyének az ember :))
[hosszu](#12566214): lehet, hogy a kis pink telefonodon is elfut, bár más rendszert alkalmazunk… egyszer mondjuk bele kell táplálni mindent, az kicsit időigényes.
Szerintem az, hogy kiraktad a könyveidet teszi igazán otthonossá a lakást. Rájuk nézel és tudod, hogy otthon vagy. Legalábbis én így gondolom. 😀
Az a katalogizálós dolog pedig tök jól hangzik. A múltkor meg akartam mutatni a pasimnak a Négyszögletű kerek erdőt (mert azt minden felnőttnek el kell olvasnia) és nem találtam sehol se. Beletelt vagy félórába mire rájöttem, hogy kinek adtam kölcsön. 😀
A francia könyvekről jut eszembe: Még régebben vettem egy francia nyelvű Agatha Christit ajándékba, de úgy alakult, hogy nem adtam oda. Érdekelne téged? Nagyon szívesen odaadom neked. A címére már nem emlékszem.
[Szandra](#12566263): igen, tényleg a könyvek tesznek otthonossá egy lakást, én is sokkal jobban érzem magam, hogy nem össze-vissza kupacokban hevernek itt-ott, meg hogy a könyvespolcon _csak_ könyvek vannak, nem pedig mindenféle, amit hirtelen nem tudtam hova rakni.
nagy Agatha Christie rajongó vagyok, szóval a felajánlást nagyon köszönöm, kedves vagy 🙂 egyeztessünk le egy találkát, ihatunk egy málnaszörpöt is, vagy valami, ha van kedved.
Azt hiszem minden kis öröm rád fér most, szóval nagyon szívesen odaadom a könyvet. 🙂 Kicsit kellett kutakodni, de megtaláltam. Ez kérlek szépen Mösziö Herkule Poirot első angliai rejtélyéről szól: A titokzatos Styles-i eset. Nagyon kis aranyos könyv. 🙂 Kisalakú, a lapok széle pirosra van festve és 1977-es kiadású. 🙂 A találkát pedig egyeztessük le e-mailben.
[Szandra](#12567470): szuperül hangzik a könyv, köszi szépen 🙂