nem szoktam ilyet, de e mellett most nem bírtam elmenni szó nélkül:

http://konyves.blog.hu/2012/07/25/totisz_andras_szurke_50

tessék elolvasni, alapvetően a legújabb sikertrilógia, a 50 Shades of Grey magyar fordítójával készült interjúról van szó.

az egy dolog, hogy az interjú enyhén szólva gyermeteg kérdéseket tesz fel, elvégre ez a könyvesblog, itt nem kell kötelezően úgy kezelni a fordítást, mint egy nagyon ritka és egzotikus díszmadarat, vagy ha az a cél, hogy bemutassuk a laikusoknak, miből áll egy fordító munkája, akkor kicsit módszertanibb kérdéseket kéne feltenni, de attól még ez a faszi igazán válaszolhatna kedvesebb és alázatosabb hangnemben. ahogy azt valaki felveti az egyik kommentben, ha nem szeret interjút adni, ne adjon.

és nem is arról van szó, hogy félrefordítja a Kings of Leon-t, és még talán az is elmegy, hogy ezek után neki áll feljebb, mondván nem ismerhet minden gitározgató amerikai bandát, nekem már ez is sok, de oké, mindnyájan követtünk el buta hibákat, a világ tele van egyébként zseniális fordítók szórakoztató félrefordításaival. de azt gondolom, hogy ez az embert onnantól kezdve nem lehet komolyan venni, hogy a szexuális képességeit fitogtatja egy alapvetően szakmai tematikájú interjúban.

az Ulpius-ház meg megéri a pénzét, hogy nem elég, hogy egy ilyen balféket alkalmaz, de hagyja, hogy ez lemenjen, Index címlapra kerüljön, leiterjakabon posztolják, facebookon csámcsogjanak rajta. a mai világban, amikor már a könyveket is előszeretettel torrentezik, (és olcsóbb eredeti nyelven megrendelni a bookdepositoryról, mint megvenni magyarul a boltban), én igenis kinyalnám az olvasóim seggét, és nem hagynám, hogy egy flegma tahó ossza az észt az én kiadóm égisze alatt.

a kommentek között felmerült a szakmai alázat kérdése is. bevallom, én sem voltam az az alázatos típus, a mai napig másodpercek alatt el tudok szállni saját zsenialitásomtól, de azért idővel megtanultam, hogy van, amikor jobb befogni a számat, és ha aszondják nekem, hogy a King of Leon, az nem Oroszlánykirály, arra legjobb esetben azt mondom, hogy “jahaj de ciki, tudom”, eggyel rosszabb esetben nyavalygok, hogy mennyire kevés időm volt, és kiselőadást tartok a fordítók sanyarú sorsáról, kettővel rosszabbik esetben a lektorra kenem az egészet, hogy ő miért nem szúrta ki, és a legeslegrosszabb esetben mondom azt, hogy “de igen, az Oroszlánykirály, punktum”. ha szimpatikusan adná elő magát ez a faszi, mindenki elnéző lenne vele, hogy hát jól van, senki sem tökéletes, lám, ő se, milyen jó fej, hogy ilyen emberi. ehhez képest leginkább azt váltja ki belőlem (és más fordítókból), hogy legszívesebben szájon vágnám. és lássuk be, amikor a legtöbb ember nem tudja, miből áll egy fordító munkája, nem fogadja el, hogy ez egy ugyanolyan iparosi szakma, mint teszem az asztalosság, és hajlamos azt gondolni, hogy egy középfokú nyelvvizsgával is simán neki állhat fordítani, akkor nem rontom a szakma hírnevét azzal, hogy index címlapon égetem magam a nagy arcommal.

UPDATE: tessék, most kellett ez neki? http://fuckyeahtoteas.tumblr.com