tegnap randin voltam. kifejezetten kellemes este volt, 4 órát simán elbeszélgettünk, nevettünk, megbeszéltünk következő randit. jól éreztem magam, vihorásztam, iszogattam, még valamennyire még szóhoz jutni is hagytam a másikat.
aztán hazajöttem és sírógörcsöt kaptam.
az a jó ebben a “hosszú útban” ami előttem áll, hogy sose tudom, hogy pontosan milyen hosszú is igazából.
Ahogy esik, úgy puffan 
hát ez ismerős. de te is látod hogy csak a hosszú út normális része, és nem tart örökké 🙂
[amelie](#12690447): köszi a biztatást 🙂 legújabb mottóm a “this too shall pass” 🙂
Bömbizni miért kellett?
[Draquar](#12691131): mert nem olyan szőrös a szívem, mint egyeseké 😉 a bömbizés cuki szó!