még karácsony előtt írt egy volt francia szakos csoporttársam, hogy január végén lesz valami idegenvezetéses móka, nem nehéz meló, pár óra, némi pénz, szóljak, ha érdekel. szóltam, örültek, január elejére információt, fizetés gyanánt pedig 15 e HUFot (+ ÁFA) ígértek. (összehasonlításképp egy 60 perces francia órát 3 e HUFért tartok). január elején jött is email, némi ködös információval és eligazítási időponttal. direkt szóltak, menjünk mind, fontos, legalább 2 óra, érjünk rá. küldtek egy csomó dokumentet, amiből többnyire kiderült, hogy mindenkinek 4 helyszínre kell elvinnie a csoportját, ahol vicces, játékos kontextusban el kell mondani kb fél oldalnyi általános blablát, hogy ez itt egy nagyon ismert cukrászda, az ott meg a budai vár. írták azt is, hogy a vezetés maga 3 óra lesz, de ne aggódjunk, előtte még lesz egy bejárás is, szintén 3 óra, ahol mindent átveszünk majd egyesével, hogy minden tiszta legyen.
én itt már húztam a számat, hogy azért ennyi pénzért ez már kezd kicsit sok ugráltatás lenni, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy visszautasítsak melókat, szóval oké. az eligazításon döbbenten konstatáltam, hogy valójában francia szakos találkozóra jöttem, legalább öten voltak ismerősök. emlékszem, ők voltak, akik jobban tudtak franciául, ki is mentek különböző ösztöndíjakkal, többen most is a nyelvtudásukból élnek.
most azt hagyjuk, hogy az eligazítás pontosan olyan volt, mint minden szeminárium anno, mindenki bőszen jegyzetelt és kérdezgetett, én meg flegmán ücsörögtem a sarokban ölbe tett kézzel. (nem véletlenül tartom én magam távol a különböző szervezettektől, a szervezettek ugyanis nem szeretik, ha valaki nem azt csinálja, mint mindenki más körülötte.)
lényeg a lényeg, másnap kaptam egy emailt, hogy mi lenne, ha felosztanánk egymás között a magyar leírások fordítását, hogy könnyebb legyen megtanulni a francia szöveget.
nekem csak két kérdésem van:
– 5 év ELTE francia szak után tényleg nem képesek elolvasni egy egyszerű, átlagos nyelvezetű szöveget magyarul és azt visszamondani spontánul franciául?
– a társaság átlag életkora 30 fölött volt, van, akinek gyereke van. mégis mikor szándékoznak elrugaszkodni ettől az iskolás szemlélettől, és elkezdeni kicsit életszerűbben gondolkodni, és esetleg mérlegelni, hogy mennyi energiabefektetést érdemel ennyi pénz?
Ahogy esik, úgy puffan 
Értem én a csendes gúnyt a címadásban, de nekem az is eszembe jutott: ha ezt tanulták, ezt csinálják évek óta, akkor miért aggódnak egy sima (nem szak)szöveg elmondásától ennyire?
Nekem ott kezdődnek a bajaim szervezettekkel, amikor elkezdik szervezni az én életem is, és megpróbálnak magukhoz hasonlóan szervezetté tenni.
[perenne](#13284573): teljesen jogos kérdés, nekem kicsit az az érzésem, hogy az aggódás része a gondolkodásmódjuknak, ami elég szomorú, lehetne már annyi önbizalmuk ennyi év (tapasztalat) után, hogy reálisan felmérjék a képességeiket.
[lallalla](#13286426): igen, valami hasonló az én bajom is. értem én, hogy a szervezet optimális működése érdekében némiképp programozni kell az embereket, csak én nem szeretek programozva lenni. gondolom korábbi társadalmi berendezkedéseknél ebből még sokkal több bajom lett volna, mint most.
Értem én, hogy mi a bajod, nekem is az agyamra menne ez a fajta iskolás hozzáállás, de azért ez a történet inkább csak annyiban szól a szervezetekről, hogy általában a felülről szervezett intézményrendszerek alakítják ki a tanult tehetetlenséget, és ettől aztán az élet más területein sem tudnak szabadulni a delikvensek.
(Zárójelben: mindig érdekes, amikor az átalakult helyzet miatt más nézőpontból is megismer az ember valamit. Tételezzük fel, hogy nem tudom, ki vagy. Innen, a barikád túlsó oldaláról, a flegmán keresztbetett karral ücsörgő lány a legvalószínűbb jelölt arra, hogy a félév végén az “és ezt honnan lehetett volna tudni” kezdetű kérdéseket feltegye. Ha nem teszi fel, az külön öröm – de, sajnos, általában felteszi…)
[csipkepitty](#13325681): o en sose titkoltam, h idonkent szarok bele bizonyos dolgokba, de legalabb fair vagyok, es ha felev vegen megbuktatsz, elfogadom, hogy az en hibam. egyebkent meg pont azert veszelyesek az intezmenyek mert siman elhiheted, hogy pl. az elte hasznalhato tudast ad a diplomaddal egyutt, aztan amikor megsem leszel sikeres/boldog/gazdag, nem biztos, hogy eszedbe jut, hogy az elsajatitott gondolkodasmoddal van a baj.
[postmodernystka](#13327960): Hm. Elgondolkodtam azon, bármikor elhittem-e, hogy az ELTE nekem használható tudást ad. Már azután bármikor, hogy bekerültem. 🙂
Nekem használható tudást adott (oké, a két szakom közül az elsőn :D). Igaz, én se voltam az az átlagos diák… bár terepszínűnek általában terepszínű voltam, hogy ne hívjam fel a figyelmet magamra, közben meg csináltam, ami engem érdekelt. Utólag kiderült, hogy a mimikrim nem annyira vált be — a mai napig elképedek rajta, hányan emlékeznek még mindig rám azokból az évekből. Olyan emberek, akiket a) nem ismertem, b) nem vettem észre. De a tudásom, hála Stefi néninek meg Ruttkay tanár úrnak, rendben van. Micsoda két tanáregyéniség volt, istenem… (Stephanides Károlyné, nekünk Stefi néni, a lánya még sokáig ott tanított az angol szakon, miután édesanyja nyugdíjba ment.)
@csipkepitty: nekem óriási csalódás volt az ELTE, valamiért más társaságot vártam. de az életre megtanított, akkor szoktam rá arra, hogy kávézókban bonyolítsam az életemet, és kb ebből is éljek 🙂
@fűzfavirág: nekem is hasonló élményem volt, rám is ijesztően sokan emlékeznek, akik ugyanúgy nem hagytak bennem semmi nyomot, mint benned 🙂 de ma pont nagyon megnyugtatott az egyik volt csoporttársam, aki több év kihagyás után megjegyezte, hogy ő egy percig sem aggódna értem, mert én mindig feltalálom magam. ez most annál is inkább jól esett, mert momentán pont nem érzem ezt. egyébként rám több tanár is nagy hatással volt, többek között egy zseniális módszertan tanárnő (Enyedi Ágnes), akitől rengeteget tanultam, mégha sose akartam tanár lenni, akkor is. meg volt még egy nagyon kedves pszichológusnő, Katona Nóra, akinél sorozatosan buktam meg a vizsgákon, de mindig visszamentem újra és újra 🙂
Afelől nekem sincs kétségem, hogy te bármikor feltalálod magad 🙂 és ha már ilyen jól összegyűltünk itt exeltések, nálunk, az akkor alakuló győri tagozaton a fiatalos lendület egészen szépen átadott mindent. Az már más kérdés, hogy én mit hasznosítottam belőle…
[Laura](#13334694): úgy látom, egyedül csak én aggódom magam miatt, ez valahol megnyugtató 🙂 ELTE fronton nálunk épp szűnt meg a régi rendszer, átrendeződtek a szakok, egyszer teljesen véletlenül tudtuk, meg, hogy megszűnt az egyik szakunk, ahova egyébként rendületlenül jártunk, mindenféle külön engedélyekkel lehetett csak lediplomázni utána. szóval én inkább egy jó nagy őskáoszba jártam…