Én afféle kissé egomán alkat vagyok, aki szereti nagy pompával ünnepelni a születésnapját. Minden év április 13-án óriási bulit szervezek, mindenki meghívok, előtte-utána még különböző baráti és családi körökkel vigadok, összességében legalább egy szűk hetet ennek szentelek. Nem dolgozom, nem ér a nevem, nekem születésnapom van.
Eddig fontos volt, hogy a becses napon barátaim körében legyek, érezzem a szeretetüket, ajándékaikat nyitogassam, velük igyak, velük táncoljak.
Most úgy érzem, hogy bár barátaim továbbra is ugyanolyan fontosak, mint korábban, ünnepelni tudok pár héttel később is, viszont a szimbolikus napon szeretnék egy olyan helyen lenni, ami az elmúlt két évben a legtöbb békességet és nyugalmat hozta az életembe.
Ez a hely pedig Stanley strandja, Hong Kong sziget déli részén. És mivel az ünneplés egyedül nem az igazi, a születésemben leginkább érintett fél kísér el, az én szuper anyukám, akinek annyit meséltem Hong Kongról az elmúlt években, hogy mostanra tűkön ülve várja, hogy induljunk április 9-én.
Ahogy esik, úgy puffan 
csináljál lájkolós izét ide 🙂
(vagy én vegyem kicsit lazábbra a trackerblockeremet, az is megoldás lehet… 😀 🙂
hehe, szóval megtaláltad a lájkolós izét 🙂 asszem egyébként gyárilag van, külön erőfeszítés lenne kiiktatni 🙂
Mindjárt (este) küldöm ide a lányomat olvasgatni 😀
jó, ha gondolod, szívesen kiemelem a fontosabb részeket 😉
Nekem ugyan még van idő a születésnapomig, de ápr. 11-én elhúzok egyik kedvenc helyemre az apámmal és a fiammal 😀 Az apropó kevésbé vidám, mint a tied, de mi is alig várjuk az indulást.
hát akkor nagyon jó utat nektek!
Köszi 🙂 Neked meg szintén, és még sok boldogot!
koszi, de elore ugye nem unneplunk 🙂