amikor egyszer csak abban a gondolatmenetben találtam magam, hogy tuti én basztam el, túl kedves voltam vele, nem lett volna szabad azt mondanom, hogy jól érzem magam vele, biztos ez volt a baj, jaj Istenkém, miért nem bírtam uralkodni magamon, pedig eddig olyan jól ment a távolságtartás és a flegmaság, erre most tessék, annyira nyomi vagyok, és már épp elkezdtem volna magamat ostorozni, hogy nem vagyok elég erős jellem, akkor egyszer csak kiesett a kiskanál a kezemből, hogy mi van??
megjegyezném, a jelenség nem egyedi, showtzo kollegina pontosan ugyanezt fogalmazta meg nekem az imént chaten, gyorsan kivertem a kiskanalat a kezéből, hogy térjen már észhez ő is.
Nálam ez most épp úgy néz ki, hogy tuti én basztam el, nem voltam elég kedves és türelmes, nem lett volna szabad leharapnom a fejét, jajistenkém, miért nem bírtam uralkodni magamon stb. Megyek, keresek egy kiskanalat, hogy kiverhessem enkezemből.
helyes, helyes, elotte azert idd meg a kavet, amit kavargattal 🙂
Tanulság: a kávé örök. (Meg a magunk hibáztatása is.) 🙂
igen, a kávéra mindig számíthatunk 🙂