remek napunk van, vagy csak én vagyok szemfülesebb, mindenesetre voila:

– kiálltam a szakadó esőben a teraszra cigizni,  utánam jött a pekingi fontos ember (aki tegnap rizses zsákon ebédelt) hasonló megfontolásból, csodálatos műanyag sportpapucsban. követhette a tekintetemet, mert egyből elmagyarázta, hogy “very bad weather, rain.”

– egyszer csak berontottak az irodámba és felcímkézték az asztalomat. csalódást okoz, hogy nem gépelték el a nevemet, de ha már ott voltak, hoztak egy guriga wc papírt is.

– amikor hangos puffogásra lettem figyelmes, észrevettem, hogy a teraszon (ahova az irodám ablaka néz), tőlem 5 méterre egy nyers csirkét darabolnak éppen egy böszme bárddal. berlini orvosbarátom, aki egyben járványügyi szakértő is, megnyugtatott, hogy a madárinfluenza egyre ritkább, de lehetőség szerint ne én daraboljam a döglött állatot. talán sikerül türtőztetnem magam.