tegnap elmentünk rendezni sorainkat muchachával, ami olyan jól sikerült, hogy miután megkaptuk a (névreszóló) számlát a 8 vicéről, úgy éreztük, ránk férne még egy ital.

így ki lehet találni, hogy hajnali fél 5kor, amikor a villamoson zötyögtünk haza és én épp azt magyaráztam (attól tartok, üvöltve) muchachának, hogy xy férfiember nem mozgatja meg a fantáziámat, de ágymelegítőnek talán még jó lenne, akkor nem épp voltunk józanok. az viszont hirtelen egészen észhez térített, amikor egy 18 éves forma fiúka odalépett hozzám és gyorsan a fülembe suttogta (elég hangosan ahhoz, hogy muchacha hanyatt essen a röhögéstől), hogy hallom, ágymelegítőt keresel, ha gondolod, megadom a számomat, én is szívesen betöltöm ezt a szerepet. hangosan röhögve küldtem el, hogy igazán kedves, de itt még nem tartok.

na például ilyet még nem tapasztaltam a budapesti éjszakában.