thank you, but no thank you

szoval miutan lassan egy eve nemikepp ketsegbeesett kapalazosokat tettem, hogy talaljak magamnak egy pasit (es volt itt tenyleg minden, szuzies patologus, osszezavarodott “nemjarunk”pasi, hirtelen furan viselkedo ezer eves barat, latatlanban belelkesedo facebook kontakt, tarskeresos sirvarohogos katasztrofak, emlekezetes bulik, legutobb tomegkozlekedesen onkent felkinalkozo ifju es szimpatikus fesztivalozok), ma eljott az a pillanat, amikor azt erzem, hogy szep volt fiuk es koszi, de most nem koszi.

es nem azert, mert habzoszaju feminista lettem, vagy ellenkezoleg, rettegnek az elkotelezodestol. nem is talaltam meg eletem parjat menetkozben es a masik nemhez sem partoltam at.

egyszeruen lekerult a kerdes a napirendrol. mostanra visszaepult az onbizalmam (es ehhez a fent felsoroltak mind hozzajarultak), tudom, hogy piackepes vagyok mind a rovidtavu mind a hosszutavu befektetesek piacan, felmertem a lehetosegeimet, amikkel viszont ezen a ponton nem szeretnek elni.

momentan szeretnem egy kicsit elvezni igy az eletemet, utazni, vilagot latni, csak ugy egyszeruen elvezni a dolgokat. es ehhez most nem kell senki.

(de a bajosan bena sztorikat igerem, megosztom majd).

Reklámok

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s