el sem hiszem, hogy így, péntek  szombat hajnali 4kor végre leadtam ezt az eszméletlen sok munkát. az összekötő csajszi egyre rokonszenvesebb emaileket írt, amiben kifejtette, hogy egyszerűen nem érti, mi a szarról bírnak ennyit beszélni az egocentrikus filmkészítők, és hagyjam az egészet a fenébe és adjam le hétfőn, mert embertelen, amit csinálok és nagyon köszöni a munkámat. említettem már, hogy az empatikus megrendelőkért hatszor annyi munkára vagyok képes, mint a flegma seggfejekért?

minden alapvető szabályomat megszegve egyébként most fröccsözve ülök a gép előtt, mert igaz ugyan, hogy egyedül nem iszom, de az imént itt volt a Színésznő, aki megriadt a hangomtól éjfélkor, amikor felhívott, ezért úgy érezte, meglátogat az őrület határán egy üveg szódával, amihez én vidáman előkotortam egy üveg bort. a Színésznő ugyan már elment (szegény, kicsit őrült társaság voltam, ragaszkodtam béna 80-as évek klippjeihez és zenéihez), de a bor itt maradt és ugyan alapszabály, hogy nem iszom egyedül, most úgy érzem, talán nem ezen az egy pohár(ral több) fröccsön múlik, mert baszki, ez embertelen.

de komolyan, 3 éve feliratozom, ilyen hajtást még nem láttam, kb úgy képzeljétek el, mintha egy átlag embert kérnétek meg, hogy fussa le a maratont, most azonnal. és az a vicc, hogy a végén sikerül neki.