már ki sem akarom számolni, mióta tart ez a munkaroham, de nem is kell, mert látom, hogy a lakás egy romhalmaz, hogy én már a kialvatlanságnak azon a szintjén vagyok, amikor már aludni sem tudok, hogy hetek óta nem ettem értelmes kaját, hogy felváltva és külön-külön is mind a két csuklóm bedurrant, hogy a társadalmi programokat sorozatban mondom le és napokig nem megyek utcára.

szóval ma még éjszakázok egyet, egye-fene, nyomasztóan sok késéssel elküldöm a munkát, aztán még leadok ezt-azt keddig,  szerdán elszállásolom DD-t, aki hazalátogat HKból, elpasszolom a macskát, majd csütörtökön elrepülök Berlinbe, ahol hétfőig az ég adta világon semmit sem szándékozok csinálni különböző hedonista tevékenységeken kívül, mint pl. sushizabálás, állatkert, mozi, Björk koncert, tóparton hesszelés.

aztán majd meglátjuk.