amikor a minap azt írtam, hogy vidám hétnek nézek elébe, nem gondoltam, hogy már kedden (hopp, 1 perc múlva már szerda van) elegem lesz belőle.

a tífusz induced levertség ugyan elmúlt, de a kisebb-nagyobb megszakításokkal 3 napja tartó hasmenésem nem különben kellemesebb egészségügyi időtöltés, főleg, hogy a teljes kiszámíthatatlanság jellemzi, így nem tudom eldönteni, hogy merjek-e enni, amikor épp farkas éhes vagyok, vagy ez csak valami aljas trükk. a lakást mindenesetre nem igazán hagytam el két napja és legjobb barátom a széntabletta.

a búcsúzással kapcsolatos szívfájdalmaimon mit sem könnyít, hogy bárkinek mondom, mindig azt a választ kapom, hogy “de hisz te is mindjárt elmész”, mintha ez bármire is megoldás lenne, hisz én visszajövök, de ezek a barátok nem lesznek már itt akkor. és a két rettegett búcsúbuli még előttem áll

ami az elmenést illeti, az sem igazán praktikus, hogy míg a hátralévő 3 hétben kellene gőzerővel elintéznem rengeteg dolgot, álmaimban szüntelenül hongkong utcáit járom és lélekben néha már egyáltalán nem vagyok itt. de mivel ott sem vagyok igazán, valahogy leblokkolom magam egy teljesen idétlen vákumban és csak ülök az önsajnálkozásban, kekszet majszolva, majd néha sikítozva a budi felé rohanva. oh glory.