Sydney – második nap

ma reggel közös reggelivel kezdtük a napot, ami a remete életmódhoz szokott, teljesen elállított bio- és egyéb ritmusú lelkemnek kifejezetten jót tett. ezt követően némi buszozás következett a komphoz. HK-ban is vannak kompok, de ezek azért jelentősen nagyobbak. ahogy HK-ban minden nevetségesen zsúfolt és kicsi, itt minden irdatlan tágas és széles (az emberek is tényleg jó nagyok).

a komppal elmentünk Manly-be, ami egy kellemes városka és strand az Óceán partján (a tegnapi strand még az öbölben volt, ha jól értem, az snassz). menet közben a hajóról remekül megcsodálhattam az Operaházat, ami bevallom, annyira nem fogott meg, illetve nagyon érdekesen néz ki, de sokkal kisebb, mint gondoltam (akárcsak a Kis Hableány és a Brandenburgi kapu) és nem értem, mi a nagy hype, amikor a mellette lévő böszme híd, ami a 30-as években épült sokkal impozánsabb (és nem mellesleg olyan, mintha Gotham Cityből érkezett volna egyenesen).

a kompozást követően némi sétafika következett lightos túra keretében a hegytetőn. itt találkoztam először (de gyanítom, nem utoljára) tenyér méretű pókokkal (állítólag “nem olyan vészes” a csípésük), és szembesültem azzal, hogy itt tényleg nyár van és irdatlan meleg. 50-es faktorral kenegettem magam nagyon bőszen, még így is újból megpirultam pár elfelejtett helyen. sétálgatás közben csodálatos tájakkal, második világháborús lőállásokkal (ki a fenével háborúztak az ausztrálok a II. világháborúban? ijesztően Európa centrikus ismereteim vannak arról az időszakról), illetve kellemes megjelenésű 30-as években épült barakokkal találkoztunk.

ezt követően lecsoszogtunk a strandra, ahol hasonló látvány fogadott, mint Honoluluban, partmenti fenyőfás sétány, mellette emberektől hemzsegő homokos szakasz, majd a masszívan hullámzó vízben rengeteg ilyen-olyan deszkával ellátott ember. az azonban azt hiszem, teljesen egyedi, hogy 5 percenként bemondják (meglehetősen laza stílusban), hogy csak a kijelölt helyen ússzál, különben bevisz az áramlat a mélybe, illetve óvakodj a miniatűr kék medúzáktól, amiknek meglehetősen kellemetlen a csípésük (“no usual remedies work for this mate, so if you’re stung, you’re stung”). az biztos, hogy nem lennék szívesen vizimentő errefelé, iszonyat egy munka lehet.

a vízbe végül nem jutottunk be, mert miután jól belakmároztunk a fish and chipsből (részemről grillezett lazacból, amit alig bírtam megenni) és magunkhoz tértünk a kaja kómából, látványos vihar kerekedett, így épp maradt időnk  bemenekülni a helyi sétálóutcára. az akció nagy előnye volt, hogy vettem magamnak egy 28 napig érvényes helyi SIM-kártyát adatforgalommal, így a holnap kezdődő 10 napos magányos utamon annyira nem leszek elvágva a világtól.

összességében minden nagyon tetszik, bár még mindig eléggé ufónak érzem magam, amihez hozzájön egy kiadós fáradtság a naptól, utazástól, szokottnál intenzívebb napirendektől. ennek örömére holnap 6kor kelek, hogy reggel f10-kor repülőre szálljak és áttelepüljek 4 éjszakára Adelaide-be. onnan majd tovább tudósítok.

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s