megérkeztem

egy hét helyenként idegesítő önsajnálatba hajló és legundorítóbb kamasz éveimet idéző letargia (meg némi nátha) után tegnap este elbattyogtam K-hoz némi joviális vodkázásra a Mester utcába, ami annyira kellemesen sikerült, hogy amikor hajnali n5-kor vége lett a bulinak, nekem nem volt kedvem taxit hívni, vagy négyeshatoson hánykolódni, ezért inkább úgy döntöttem, hogy behódolok egyik kevenc hobbimnak, és hazasétálok.

némi orientációs gondjaim azért akadtak és meglepő módon nem a vodka miatt, hanem mert hirtelen nem bírtam előrántani az agyamból budapest kognitív térképét, de ezen egy hete most először nem estem kétségbe, hanem elindultam a ferenc körút felé, ahol rávigyorogtam a Lottó-házra, megcsodáltam a számomra új papírrepülő szobrot, illetve az annál is szórakoztatóbb tiltótáblát. innen eredetileg a Kálvinra tartottam, de menet közben elszippantódtam a régi lakásom érintésével a Nagycsarnokhoz, hogy lássam a kedvenc hidamat, majd itt hellóturiszt üzemmódban végigmásztam a Duna mentén egészen a Roosevelt-térig (vagy hogy hívják manapság), ahol 2-es villamosra pattantam. a tök kihalt utcákon egy-két részeg ember fájdalmas agóniájának, a közvilágítás lekapcsolásának, valamint egy csapat dohányzó drag queenek voltam a szemtanúja, én zenét hallgattam, ők elvoltak a saját világukban, nekem pedig lassan eszembe jutott a fél életem, például a nap, amikor akkora köd volt, hogy az Erzsébet-hídnál leszálltam a villamosról, hogy fordításelmélet óra helyett inkább ködös látképeket fotózzak, vagy éppenséggel az az éjszaka, amikor valaki tudott egy jó bulit, de nem tudta pontosan, ki a házigazda és hol van, aztán végül valahogy egy 200 négyzetméteres rakparti lakásban találtuk magunkat, ahol az előszobában volt egy telefonfülke, abban pedig egy titkos átjáró a WC felé.

merengéseim háttereként Budapest szép volt, mint mindig és ahogy a Dunát néztem, újból rádöbbentem, mennyire nem tudok betelni ezzel a várossal és kissé kopottas bájával, mennyire meghatároz engem, olyannira, hogy ismerkedéskor szinte családtagként mutatom be, részletbemenően igyekszem leírni pont az ilyen hajnalokat és ragaszkodom hozzá, hogy szeretteimet pontosan abba a kapualjba, arra az utcasarokra állítsam, ahonnan én egyszer észrevettem egy apró részletet.

és ezzel valójában vissza is találtam az itteni életembe, végre.

   
    

2 thoughts on “megérkeztem

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s