napi abszurd

az álommeló, amit most már több mint egy hete űzök filmforgatáson tolmácsolás. a munka egyébként nem egyszerű (erről hamarosan írok többet) és meglehetősen fárasztó, azonban a két díszletfestő (egy srác és egy picit idősebb nő) személyes varázsa mindent elfeledtett velem, mert nem csak nagyon megszerettem őket, de remekül mulatok is.

ma például a hotel lobbyjában a srác gondterhelten közölte, hogy beragadt egy szám a fejébe előző este, de nem bírja nekünk elénekelni, mert olaszul van, és egyébként is. a nővel kitartóan noszogattunk, ő kicsit próbálkozott, majd megpillantotta kezemben a telefont, felcsapta rajta a YouTube-ot és max hangerőn elkezdte üvöltetni az alábbi slágert:

eddigra az énekhangja is megjött, és vidáman dalolászta a refrént, miközben a hotel reggelizőterméből vonult a kijárat felé. hamarosan a koreográfiára is ráérzett és kezében a mobilommal lejtett a kocsi felé, vidáman köszönve mindenkinek. mi a festőnővel hangosan vihogva követtük, miközben, mint utólag kiderült, mindketten valahol azt vártuk, hogy hirtelen az összes ember táncra perdül körülöttünk, aminek egyébként minden esélye megvolt, mivel egy másik produkció stábtagjai kávézgattak körülöttünk, akik történetesen mind egytől egyig olaszok voltak.

és ekkor még csak reggel fél 8 volt.

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s