jaipur 2. nap 1/2

az elso napi lotyoges utan a masodik napon jott az igazi varosnezes es egesz napos mulatas.

a hatekonyabb haladas erdekeben, es hogy legalabb a latszata meglegyen, hogy kulturalodni jottunk, csatlakozott hozzank egy idegenvezeto, Arun.

Arun eleg kellemes stilusban es jo humorerzekkel pesztralt minket egesz nap, mikozben idonkent probalt belenk taplalni nemi informaciot, tobbnyire keves sikerrel, mivel a tarsasag egyik fele indiaban elt eveken keresztul, apam pedig az eg vilagon mindenrol mindent tud, igy en az o kommentarjaira probaltam koncentralni (ami neha nehez, mert a gyemantcsiszolas technikajat konkretan az osrobbanasnal kezdte el magyarazni, en pedig a legjobb joindulattal se tudok ket oranal tobbet koncentralni ilyen tomenysegu informaciohalmazra).

ettol fuggetlenul Arun jol jott, mert hasznos praktikus tanacsokkal latott el minket, peldaul hogy az utcai arusok nagy resze valojaban zsebtolvaj es mikozben epp a szantalfa elefantot probalja rad tukmalni, tarsa minden ertekedtol szabadit meg.

elso utunk az elefantfaluba vezetett, ami valojaban egy kopar, bozotos placc, aminek a kozepen all vagy szaz elefant, akik jamboran azt varjak, hogy a hulye turista menjen veluk egy kort draga penzert. en sokaig tanakodtam, hogy vajon hogy ul fel az ember az elefantra, ha mondjuk a legtobb embernek mar az is kihivast jelent, hogy egy lora felszalljon. a megoldas nagyon egyszeru, fel kell setalni egy lepcsos emelvenyre, aminek a teteje egy vonalban van az elefant tetejen levo kosarral, majd oda leulni. kb. annyira nehez, mint leulni egy szekre.

az elefanton ulve egyebkent apammal hangosan vihogtunk, egyreszt, mert eleg abszurd szituacio, hogy egy rozsaszin kosarkanan ulunk egy radzsasztani mezo kozepen egy elefanton, akinek viragok vannak a homlokara festve, masreszt mert az arusok, akik a kocsibol kiszallva megrohamoztak minket tovabbra is kovettek minket, 4-5 meter magasra felkiaballva az ajanlatokat. idonkent feldobaltak a “soforunknek” egy par portekat, aki elefantvezetes kozben illedelmesen felmutatta nekunk az aktualis arut es szeliden elismetelte az ajanlatot. kedvencem egy csiricsare tukros, szines, szagos napernyot arulo pasas volt, aki “rain is coming” felkialltassal nyitogatta nekunk az ernyot.

a random porteka arulasat itt egyebkent egeszen magas szinten muvelik, elso nap a bazarban fantasztikus koreografiat adtunk elo, ahogyan konstans sebeseggel haladtunk el a boltok elott, ahonnan oramu pontossaggal penderult ki mindig egy elado, kezeben buggyos nadraggal, selyem sarival, fapapuccsal. annak ellenere, hogy mindig bealltak elenk, mi renduletlenul haladtunk tovabb, es amint beertunk a kovetkezo bolt vonzaskorebe, kipenderultel a kepbol.

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s