Asphalte

Az Asphalte első jelenetében egy mindenki számára ismerős szituációt nézhetünk végig: a lakógyűlés megszavazná a lerobbant lakótelepi ház liftjének felújítását, de természetesen van egy lakó, aki nem hajlandó fizetni a ráeső részt, azzal érvelve, hogy az elsőn lakik, és sosem használja a liftet.

A sors fintora, hogy ugyanez a lakó hamarosan kerekesszékbe kényszerül, ezért az éj leple alatt meri csak illegálisan igénybe venni a liftet, amitől a lakógyűlés eltiltotta, hogy a közeli kórház chips automatájából tartsa fenn magát. Az egyik ilyen expedicióján ismeri meg a szünetét dohányzással töltő magányos éjjeli nővért, akivel minden este egyre többet beszélnek.

E közben a házba új lakó költözik egy szétesett színésznő szerepében, akinek a különböző problémáit a szemközt lakó, meglehetősen talpraesett kamaszfiú oldja meg. A bezáródni nem akaró liftajtó, a bent felejtett kulcs és a balul elsült szereplőválogatás kapcsán közöttük is sajátos kapcsolat alakul ki.

És ott van végül John McKenzie űrhajós, aki valamilyen technikai malőrből adódóan a tetőn ér földet a tervezettnél korábban és a NASA utasításait követve kénytelen az idős algír nőnél, Mme Hamidánál meghúzni magát két napig. Egymás nyelvét nem beszélve, közös szappanopera nézés, egy csöpögő mosogató és a kuszkusz révén ők is egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Mindhárom páros között lassú, de tartalmas kapcsolat alakul ki ebben az elsőre abszurdnak tűnő, de valójában végtelenül emberi filmben. A forgatókönyv okosan van megírva, a történetek jó ütemben váltják egymást, semmi sincs túlmagyarázva, nincsenek hangzatos monológok, vagy szájbarágós jelenetek, pusztán nagyon emberi apró hazugságok, egy folyamatosan csöpögő mosogató, nyelvi korlátok és egy misztikus, visszatérő zaj, amire mindenki más magyarázatot ad.

A film erőssége a végtelen egyszerűségében rejlik, a külső és belső felvételek már-már a színházi díszletek statikusságát idézik, a szereplők pedig mind elfogadják a másikat olyannak, amilyen, indulatok és ellentétek nélkül.

A színészi gárda tökéletes és itt nem csak a jobb időket megélt színésznőt alakító Isabelle Hupert-t érdemes kiemelni, hanem mind a hat főszereplőt, akik a maguk módján lassú, de biztos katarzishoz viszik ezt a filmet.

Erősen ajánlom mindenkinek, egyszerre üdítő és elgondolkodtató film, gyönyörű zenével.

http://www.imdb.com/title/tt4357368/

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s