Into the Badlands

az Into the Badlands minisorozatot (mindössze 6 egyórás rész) nehezen tudnám kategorizálni, mivel egy képzeletbeli világban játszódik, ahol a háborút követően a területet hét hadúr (a sorozatban baron) osztotta fel maga között. betiltották a lőfegyvereket és böszme kardokkal rohangáló magán miliciákat képeztek ki, akik megvédik a területüket és az érdekeiket (pl. olajmezőket, vagy ópium előállításra használt pipacsmezőket)-

mi az egyik ilyen milicia vezető alakját, Sonnie-t követjük, aki a legerősebb baront szolgálja, Quinnt. egy átlagos portya során ráakad M.K-re, egy 15 éves forma fiúra, akinek a fejére a szomszédos baron, Minerva, ismertebb nevén The Widow váltásgdíjat tűzött ki. hamar kiderül, hogy az átlagosnak tűnő fiú gyilkoló fenevaddá alakul, ha meglátja a saját vérét, így az egymással hadakozó hadúrak mind szívesen befogadnák.

a fiú azonban csak az anyját szeretné megtalálni a hadurak irányításán kívül eső területen, amiben Sonnie szívesen segít neki, miután egyre inkább úgy érzi, hogy minden lojalitása ellenére talán el kéne hagynia a felosztott területeket és új életet kellene kezdenie.

mint látható, a történet önmagában nem rettentő izgalmas, vagy egyedi, tele klasszikus toposzokkal, csodaképességekkel, ember által hirtelen felismert misztikus medálokkal és többnyire első perctől könnyen bemérhető karakterekkel.

mégis együltő helyemben megnéztem az elérhető három részt, mert az egésznek a tálalása nagyon is eltalált. a lőfegyverek száműzetésével ugye a különböző szúró-vágó fegyverek kerülnek előtérbe, így mindenki nagyon látványos szamurájkardokkal, surikenekkel és egyéb csecse pengékkel rohangál, illetve a kiemelt szereplők mind profi harcművészek és szabadfogású gyilkológépek. ehhez az erősen ázsiai vonalhoz (ami megtalálható a frizurákban és a ruhák egy részében is) a rabszolgatartó déli államok díszletei társulnak, óriási gyarmati villákkal, verandákkal és gyapott- helyett pipacsföldekkel. a kettő keveréke egy nagyon izgalmas és kellemes képi világot alkot, ami legalább olyan jól működik, mint a Blade Runner futurisztikus China Townja.

a megvalósítás is igazán profi, minden epizódra jut egy hosszabb csatajelenet, aminek a koreográfiáján érződik, hogy hongkongi profik követték el és bár a wire kungfu olcsó parasztvakításra is alkalmas, itt megfelelő arányban használják ahhoz, hogy emelje a harcok látványosságát. a különböző összetűzések (és van belőlük pár) mind pörgösek, recsegősek, véresek, a főszereplők (vagy a dublőrjeik) pedig profin adják elő őket.

a sorozat eddig vegyes kritikát kapott, az imdb imádja, a rotten tomatoes már kevésbé, ami tökéletesen érthető, mivel az ilyen látványosan és profin előadott blődségek mindig megosztják a nézőket. én mindig is azt vallottam, hogy a mozi (ez esetben televízió) egyik elsődleges szerepe a szórakoztatás volt, csak később kezdtük el velős üzenetekkel megpakolni a különböző filmalkotásokat. szóval van az az élethelyzet, amikor bőven elég, ha valami szép, látványos, pörgös és jelen esetben vérben úszik, mert mindezt profin teszi és szórakoztat. ajánlom mindenkinek, aki némi minőségi kikapcsolódásra vágyik.

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s