sense8

na, hogy ne csak mindig áradozó kritikákat írjak, íme egy sorozat, ami kimondottan idegesített és amit a pozitív ajánlások ellenére is végül csak azért néztem végig, mert egyrészt picit reménykedtem, hogy a végére majd megjavul, másrészt meg szakszerűen akartam itt ízekre szedni. szóval íme.

az alapkoncepcióval nem lenne baj, a mai szuperhősös világban az ember szerintem relatíve könnyen el bírja fogadni, hogy egy sorozat arra épül, hogy 8 ember a világ különböző pontjain valami fura oknál fogva összekapcsolódik mentálisan, szépen lassan megtanul kommunikálni egymással, és így ki-be tudnak járkálni egymás agyába. ez így tulajdonképpen elég menő és egy kellemes kiindulópont. az is oké, hogy természetesen van egy főgonosz, aki valamiért vadászik az ilyen emberekre (az nem derül ki, hogy miért, de hát mindegy is, elvégre ő a főgonosz) és egye fene, még azt is elfogadhatjuk, hogy legdurvább hatalma, hogy az emberek szemébe néz és így belelát az agyukba és hopp, elrabolja és lobotomizálja őket. mondom, szuperhősös világban élünk, miért ne verhetne szemmel a főgonosz, ha olyanja van.

az is tök jó, hogy a sorozatot szigorúan on location vették fel, így az ember minden részben izlandtól szöulig mumbai-on át bejárja az egész világot, ami kétség kívül nagyon pofás, bár helyenként kissé szerintem fölösleges.

ha már a fölösleges dolgoknál tartunk, egy idő után véleményem szerint kissé fárasztó, hogy minden epizódban van 5 perc zenei montázs, ahol a nyolc szereplőt látjuk, amint éli az életét révül a semmibe, és többnyire énekli is az éppen felcsendülő slágert. tényleg, időnként azt vártam, hogy hirtelen mindenki elkezdi énekelni valahol egy afrikai naplementében mezítláb, egymás kezét fogva, hogy kumbaya my lord.

na és itt jönnek a gondok. a wachowski testvérek, akiket úgy kedveltünk az első mátrixért (és elnézőek voltunk velük a kettő másikért) bizonyára szépen lassan meghülyültek az évek során és ráálltak a hangzatos szarságok ipari gyártására. már a Cloud Atlas is döbbenetesen idegesítő volt, a Jupiter Risingot már lelkierőm se volt megnézni, de most kaptak tizenkétszer 45 percet, hogy kiéljék magukat és kötelességüknek érzik, hogy ezeket a perceket arra használják fel, hogy Fontos Üzeneteket adjanak át a nézőnek. és ehhez sajnos nem a zenei montázs a legrosszabb eszköz, amit bevetnek.

alapból, a karakterek is úgy vannak összeválogatva, hogy míg látszólag mind “mezei emberek”, gyakorlatilag azért kicsit overkill egy szereplőgárdába rakni a transznemű leszbikus aktivista hekkert, a mexikói szappanopera sztárt, aki titkolja, hogy meleg, a nigériai buszsofőrt, aki AIDS beteg anyukáját próbálja segíteni és mondjuk egy fiatal kasszafúrót, aki ellopja a mafia gyémántjait, majd előszeretettel legyilkol mindenkit. és akkor a szereplők felét még nem is említettem. ebből az összeállításból érezzük már, hogy ezek nem random szereplők, itt mindenkinek Küldetése van és Komoly Társadalmi Problémákra fogja felhívni az ember figyelmét.

na és itt az egész eltaknyol a fenébe, mert az egyébként reális és fontos kérdésköröket egy 3 éves gyerek szintjén bírja feldolgozni a sorozat, ilyen magasztos mondatok hangzanak el, mint Világigazság, hogy “az egyetlen módja jóvá tenni egy problémát, ha visszamész és kijavítod (a problémát)” (ez egyáltalán mit jelent??) , illetve hosszú percekig elmélkednek azon, hogy vajon Mumbaiban és Nairobiban (értsd: a harmadik világban) az embereknek miért van bazi nagy plazma TV-jük, ha még ágyuk sincs, de a válasz egyszerű, hisz “az embernek nyitottnak kell maradnia a külvilágra, akkor is, ha nincs semmije” és persze azt is megtudhatjuk, hogy mindegy, hogy mások mennyit bántanak minket, az a fontos, “hogy mi ne bántsuk magunkat”. arról persze már ne is beszéljünk, hogy a Barátság, a Család és a Szerelem témaköre percenként hatszor bukkan fel, hasonlóképp jól emészthető csomagolásban. ja és én még nem láttam sorozatot, amiben ennyit sírnak szereplők, de hát ugye fontos látnunk, hogy ők mind Érző emberek (ha esetleg valamiért nem figyeltünk volna a sorozat címére).

ez lenne tehát az elméleti síkja a Fontos Üzenetnek (igen, jól gondoljátok, Paulo Coelho előtt tisztelegve vannak nagybetűk mindenhol, nehogy lemaradjatok a mondanivalóm lényegéről), de persze van gyakorlati is, mivel szereplőink rengeteg problémával szembesülnek, börtönbe kerülnek, üldözik őket, lelövik a legjobb barátjukat, jön a Gonosz Lobotimizáló. ilyenkor mi mást tehetnének, mint kapcsolatban lépnek a másik hét fazon egyikével, hogy jöjjön, segítsen. ha maradtunk volna a szuperhősös résznél, akkor ez teljesen rendben lenne és egyébként ezek a legélvezetesebb pillanatok a sorozatban (néha még viccesek is, ami egyébként egyáltalán nem jellemző a sorozat többi részére). de ebben a Világmegváltó mámorban, amiben a Wachowski testvérek úsznak egyáltalán nem oké ez a megoldás, mert rendszerint a koreai kickbox bajnok kiscsajt ídézik meg, hogy ugyan már, verjen szét mindenkit. a nagy hangzatos üzenet itt tehát egyértelműen az, hogy a Társadalmi Igazságtalansággal szemben a legjobb megoldás az erőszak, jobb esetben rúgd le a gonosz nigériai bandita fejét, rosszabb esetben bazukázd szét a köcsög maffiozót, aki majdnem megölte a legjobb barátodat. persze aztán azért ne felejtsünk el együtt énekelni sorstársainkkal, mert hát mégis csak világbéke, vagy mi a szar.

és míg az elméleti résznél említett végtelen gügyeség még önmagában nem rossz dolog, mert egyébként valószínűleg még így is eléri a figyelemfelkető hatását és teszem azt, a sorozat miatt páran mondjuk megnézik a térképen, hogy hol van Nigéria, vagy leguglizzák, hogy mégis mi az, hogy transznemű, ami jó és támogatandó dolog. de a gyakorlati rész, ami persze sokkal ütősebb, hisz nem az uncsi párbeszédekről van szó, hanem a látványos bunyóról, kimondottan káros téveszméket ültethet el egyesek fejében, amire én a Wachowski népek helyében egyáltalán nem lennék büszke, főleg, amikor Amerika épp belefullad a fegyvertartási törvényeibe.

egy szó, mint száz, ne vesztegessétek erre az időtöket, hacsak nem vagytok kimondottan mazochisták, annyi jó sorozat van mostanában, ez egyértelműen nem az.

 

 

7 thoughts on “sense8

  1. Nekem mondjuk az első 3 Wachowski film nagyon tetszett (Fülledség, Mátrix 1-2), utána jött a gagyi széria. (A Mátrix 3-ban volt már az a lassított party-jelenet Zionban, ahol mindenki transzban táncol, ami eléggé kilógott a képből, ugye?) Érdekes módon Larry átalakulása kb. köthető a minőség romlásához, és itt, ahogy említed, az overkill faktorban csúcsosodik ki: okés a transznemű, de akkor vajon miért kell a mexikóinak is melegnek lenni? Kb. azt sugalmazza, hogy ez a jövő, illetve az lenne lassan a normális, ha a lakosság fele lenne csak hetero, a többi meg nem? De persze nekem az MTv videoklip esztétika a Coelho bölcsességekkel, az tett be inkább, és a második epizód után feladtam.
    Amit írsz a harmadik világ tévéiről, és a “kisírom magam, aztán hívom a másikat, hogy rágja szét mindenki seggét” ez számomra egyenesen gusztustalan, és kb. azt az értelmi-érzelmi katyvaszt vélem felfedezni benne, amit a mai világvezetés kihasznál, amikor emberek tömegét akarják irányítani. Nemrég láttam egy Kassai Lajos riportfilmet, amikor az ilyen típust “Barbie”-nak nevezte, aki állandóan a világbékéről és a toleranciáról beszél, de sosem gondolkodik előre, azaz sosem vállal felelősséget, azaz az értelem és érzelem abszolút kibillent nála.
    Szóval a látott 2 rész + a kritikád alapján úgy érzem, ennek a Barbie rétegnek szólhat a sori 😀
    (A Cloud Atlas egyébként egy egész jó regény, ha nem is csillagos ötös, de mondjuk Innáritu, Cuarón, vagy Danny Boyle sokkal jobb filmet kihozott volna belőle…)

    • Igen, ez a Barbie nalam a Paulo Coelho olvaso, aki felszines sikon szeret “fontos dolgokkal” foglalkozni, gyakorlatilag meg… meh.
      Egyebkent a meleg vonal statisztikailag is kisse el van tolva valoban, bar en vegtelenul szimpatizalok minden melegjogi probalkozassal, szoval ha meg csak ez lenne, az nem lenne baj, de folyamatosan az jart a fejemben, hogy az danok milyen remek Dogma filmet csinalnanak minden egyes szalbol kulon-kulon, es akkor mennyivel jobban jarnank.

      • Igen, remélem senki nem értett félre engem sem: nem a melegekkel van bajom, csak a téma túlvezérlésével. És ahogy írtad: a világban lévő erőszak-kultusz megjelenítése a cool oldalról, a tolerancia fontosságának kimaxolásával egy kompozícióban, az egy alapvető képzavar… Vagy csináljon valaki olyan filmet, mint az egyik nagy kedvencem: Breakfast on Pluto, vagy legyen az ellenkezője, a tökös, Die Hard féle vonalon maradva. A kettő együtt nekem hányinger.

      • pontosan, en tenyleg szivesen lenyeltem volna ezt a telepatikus izet, sot meg elveztem is volna, ha mondjuk ez egy elitalakulat, amiben random embereknek random skillekkel kell megmenteniuk a vilagot, mikozben meg birjak “idezni” egymast, vagy mitomen. de itt masszivan keverik a szezont a fazonnal es boee, ahogy mondod, hanyinger

  2. Na akkor jövök én, a kissebbség, akinek a Cloud Atlas az örök kedvenc filme. 🙂 Minden megnézésénél, fedezek fel benne új mondanivalót. Szerintem egy borzasztóan komplex film, amit vétek felületesen nézni, mert komoly értékeket közvetít.

    • A könyvet olvastad? Én azzal kezdtem, és azután a film már semmit nem mondott, a képi világa ezzel ellenen szerintem nagyon giccses, ami csak levon a könyv mondandójának értékéből.

      • nem olvastam, de igy forditott iranyban most mar bevallom, kicsit kevesbe vonz 🙂

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s