pizzafutárral

– Erzsébet-utalvánnyal lehet fizetni?

– dehogy lehet!

– nem baj, van akkor egy tizezresem.

– de én abból nem tudok visszaadni. máskor majd szólsz előre, ha tizezressel fizetsz.

– és akkor a pizzámmal most mi lesz?

– honnan tudjam, én nem tudok visszaadni, akkor így most ennek nincs ára.

– …

– na jól van, akkor add azt az Erzsébet-utalványt, most az egyszer jó lesz.

– most akkor mégis jó?

– szerencséd, hogy a másik munkahelyemen be bírom váltani.

***

trendy baristával

– izé, bocsánat, nem akarok hisztizni, de ez a kávé ecetszagú.

– hogy lenne ecetszagú, itt jött ki az orrom előtt ebből a gépből. mi újhullámos kávézó vagyunk, itt nem a megszokott ízeket kell várni, ez egy etióp keverék, gyümölcsös felütéssel…

– tényleg nem akarok itt erősködni, de tényleg ecetszagú.

– nem, ez ilyen. itt jött ki a gépből, a szemem láttára.

másik, kedvesebb barista megszagolja legalább a kávét, majd bocsánatkérően mosolyog, majd utánam szól: esetleg tudunk adni egy kis tejet.