pizzafutárral
– Erzsébet-utalvánnyal lehet fizetni?
– dehogy lehet!
– nem baj, van akkor egy tizezresem.
– de én abból nem tudok visszaadni. máskor majd szólsz előre, ha tizezressel fizetsz.
– és akkor a pizzámmal most mi lesz?
– honnan tudjam, én nem tudok visszaadni, akkor így most ennek nincs ára.
– …
– na jól van, akkor add azt az Erzsébet-utalványt, most az egyszer jó lesz.
– most akkor mégis jó?
– szerencséd, hogy a másik munkahelyemen be bírom váltani.
***
trendy baristával
– izé, bocsánat, nem akarok hisztizni, de ez a kávé ecetszagú.
– hogy lenne ecetszagú, itt jött ki az orrom előtt ebből a gépből. mi újhullámos kávézó vagyunk, itt nem a megszokott ízeket kell várni, ez egy etióp keverék, gyümölcsös felütéssel…
– tényleg nem akarok itt erősködni, de tényleg ecetszagú.
– nem, ez ilyen. itt jött ki a gépből, a szemem láttára.
másik, kedvesebb barista megszagolja legalább a kávét, majd bocsánatkérően mosolyog, majd utánam szól: esetleg tudunk adni egy kis tejet.
Ecetszag = gyümölcsös beütés :)))))) valahol igaz is, mert a bársonyecet valamikor gyümölcsböl erjedt. :)))
egyebkent csak a szaga volt ecetszeru, az ize nem.
“Itt jön ki a gépből a szemem láttára!”
Szókratész sem merne ez ellen érvelni!
Verhetetlen erv volt, hat mit mondjak en erre? 🙂
Welcome home baby 😀 😀
haha, egyebkent nem vettem zokon egyik reakciot sem, csak el vagyok szokva ettol
a hangnemtol.