az eskuvon beszelgettem egy lannyal, aki egyebkent 6 eves koraban jott Franciaorszagba Tuneziabol, ha jol ertettem, illegalisan. megosztotta velem, hogy milyen elmeny volt neki megerkezni elso nap az iskolaba ugy, hogy egy arva szot sem tudott franciaul, mire en egyutt erzoen bologattam, hisz pontosan ugyanigy erkeztem en is az elso tanitasi napon, miutan elozo delutan batyam egy oriasi pofon kisereteben szo szerint belem verte, hogy zsömápelszüzán (ezzel elinditva az azota is tarto tradiciot, hogy kb minden nevre hallgatok, amin hivnak, es legkevesbe arra, ami az utlevelemben van). 

mind a ketten eloszor bamban neztunk az orakon, majd szuleink hathatos egyuttmukodesenek hala (hozza csak franciaul beszelt az anyukaja, engem hetente otszor jarattak franciaorara iskola utan) egy ev alatt felzarkoztunk, majd az erettsegiig a francia rendszerben tanultunk, idokozben beolvadtunk a kulturaba es megismertuk ezt az elsore ismeretlen es fura nepet.

megis, a kettonk kozul a vilag szeme elott csak egyikunk francia.