most komolyan azon lovagol ez a szerencsétlen Milla (egy millióan a magyar sajtószabadságért), hogy OV mit bizniszel Kínával?értem én, Tibet, a kommunizmus, a tarthatatlan állapotok, amiben a kínai munkások dolgoznak (és amiről mindenki rengeteget tud természetesen), ez mind rosszul mutat a political correctness listán. a többi meg úgyis mindegy, mert ez már elég ok, hogy tiltakozzunk már megint, békés piknikeket, meg lufieregető flashmobokat szervezzünk valamelyik átnevezett terünkre, aztán illedelmesen hazamenjünk este 8-ra újlipótvárosi garzonunkba.

szegények, ha tudnák, mennyire nem lehet komolyan venni őket ezzel a bölcsész picsás hisztivel. melltartót nem égetünk?

na, hazajöttünk az egy hetes bambulásból, csokoládé barnák és kipihentek vagyunk, a macska szerintem nőtt, Hubbie szerint kevésbé, viszont új trükköket tanult, például fel tud mászni a kád szélére, és előszeretettel sétálgat körbe, míg az ember fürdik (ha zuhanyozik, akkor nem, mert fél a spricceléstől).

ennek örömére ideje takarítani egy kiadósat, holnaptól meg leányregényt fordítok, oh yeah, ilyen is rég volt már.

úgy látszik, mostanában betalálnak a lektor melók. elsőre tök jónak tűnik, mert jól fizet, meg ugye nem is olyan nehéz, meg nincs szinte semmi dolgom, csak át kell olvasni.

hát ha-ha.

ismeretlen fordítókat húznék legszívesebben karóba, látványosan csapkodok és habzó szájjal dobom el magamtól a billentyűzetet.

pedig legyünk fairek, tisztában vagyok vele, hogy ezek a fordítók valószínűleg alulfizetett rabszolgák, akik már ki se látnak a fejükből hajnali 3-kor, de kénytelenek túlvállalni magukat, mert szar a piac. elképzelhetőnek tartom, hogy valójában teljesen jó fordítók, csak éppenséggel sose tudják eléggé kipihenni magukat ahhoz, hogy ezt be is tudják bizonyítani.

de kérdem én, érdekel ez akár engem, akár a nézőt, aki fostalicska feliratokkal szembesül a moziban?

a macska felfedezte, hogy van hajam, amit lehet pofozgatni aranyosan. időnként még az arcomat is megnyalogatja, én meg monoszillabikus üzemmódba váltottam.

lassan visszarázódom a pesti életbe, bár amióta hazajöttem, minden második éjjel azt álmodom, hogy megint küldenek kínába. nem rémálom, de nem is kellemes, nem egészen tudom még mire vélni, de elképzelhető, hogy a tudatalattim szeretné megemészteni ezt az egy hónapot.

a lakás továbbra is csatatér, amin a macska persze nem sokat segít (bár elég rendes macska, nem rángat szét dolgokat, de azért rohangál rendesen, meg mi is oda adunk neki minden hülye mütyürt, hogy azzal játsszon), meg időm se igazán volt takarítani, mert vagy itt ül valaki és kánonban gügyögünk a macskának (ami egy elég kellemes időtöltés), vagy jetlagtől kiütve fetrengtem, vagy családi banzájokon tobzódtam.

szóval lassacskán helyre áll a rend itt pesten, elkészül a dolgozószoba is végre (a falat már sikerült átfúrni pár helyen), meg talán sikerül kitakarítani a lakást, és a munkamorálom is visszatér.

persze elképzelhető, hogy előbb megyünk el nyaralni, mint hogy mindent sikerülne véghez vinni, és akkor újabb két hét, mire utolérjük magunkat, mert ugyan csak egy hetet döglünk santorinin, de mint ismeretes, a nyaralást is ki kell heverni…

de legalább futni sikerült elmenni tegnap, kőkemény húsz perc kocogás, bevallom, ez se volt annyira egyszerű két hónap kihagyás után, de egész normális sebességet produkáltunk (most együtt mentünk Hubbie-val), és remélhetőleg ma is megyünk, szóval talán sikerül belőle rendszert csinálni.

azt hiszem, a macska abban a hitben él, hogy az ember lába csak azért van, hogy mozgó célpontot biztosítson neki a nap bármelyik órájában.

aranyos kiscica my foot, ez egy mini vadállat.

a macska egy hete konstans gügyögésben tart minket, nem szeretném, ha kimaradnátok ebből az élményből, ezért megosztom veletek ezt a rajongói videót. a zene kicsit idegesítő, tekerjétek le. a sármos fiatalember pedig Hubbie, ha esetleg nem lenne egyértelmű.

a mai történelmi napon boldog macskatulajdonosok lettünk. a dög (még nincs neve, a Rükverc és a Zuhé között hezitálunk) teljesen otthonosan viselkedik már nálunk, kergeti a saját farkát, pofozza a saját árnyékát és beleesik az itatótálkájába.

szóval egy ideig ne a kocsmában keressetek, hanem itthon.